Celeste Bradley: Az álruhás

Fülszöveg:

A csodaszép Agatha Cunnington Londonba érkezik, hogy felkutassa eltűnt bátyját, Jamest. Az egyetlen nyom egy rejtélyes levél, amelyen a „Griffmadár” aláírás szerepel… 

Agatha úgy dönt, hogy a tiszteletre méltó férjes asszony álruháját ölti magára – talán így észrevétlen maradhat a nyüzsgő nagyvárosban. Igen ám, de tervéhez szüksége van egy megfelelő férjre. Talán olyasvalakire, mint Simon Rain. 

A férfi tagja a Liar’s Clubnak – megannyi hitehagyott bűnöző a királynő szolgálatában. Amikor valaki sorra öldösni kezdi a klub tagjait, Simon Rain azt a feladatot kapja, hogy keresse meg James Cunningtont. Simon inkognitóban megjelenik Agatha otthonában, s leküzdhetetlenül beleszeret a nőbe. Ezzel megszegi a klub legfőbb szabályát: Soha ne ess szerelembe!

  Új történelmi romantikus korszakomat élem, és szerencsém van, mert jobbnál jobb könyvek kerülnek a kezeim közé. A 2012-es évre ez a könyv tette fel a koronát. 

   Így, már az elején szeretném leszögezni, hogy a könyv nagyon tetszett, azzal az igazi rajongással olvastam végig, amilyennel kedvenc íróim könyveit szoktam.

   Julia Quinn jutott eszembe olvasás közben, mert az ő regényein szoktam még ilyen sokat nevetni. Mary Jo Putney Bukott angyalok sorozatát hasonlítanám hozzá, mert ebben is a kémek kaptak főszerepet, valamint Lisa Kleypas Bow-Street Runners sorozat kedvelőinek is merem még bátran ajánlani.

   

   Mint bevezető rész egy új (kedvenc) sorozatba, elérte a célját, mert nagyon várom a folytatást, de egyedülálló regényként is megállja a helyét. 

     Az 1813-as évben játszódik a történet, amikor az angol hírszerzés és a franciák teljes erőbedobással kémkednek egymás ellen. Cselszövések, árulások, csalások, gyilkosságok történnek a háttérben, míg Londonban a Társaság éli szokásos fényűző és pazar életét. 

   Az Álruhások Klubja az angol kormány titkos kémcsapata, amely leginkább bűnözőkből, közemberekből, nemesekből kovácsolódott össze. 

   A történetben sok előre nem látható jelenet van, ami izgalmassá teszi és egy percig sem hagy időt az unalomra.

   Simon keresi barátját és egyben kémtársát Jamest, akit árulással vádolnak, de sehogy sem tud a nyomára bukkanni. Nyomoznia kell utána és ha kiderül, hogy bűnös a büntetést is neki kell elvégeznie. Rálel egy nyomra, és azt hiszi, hogy James szeretőjére bukkant.

   Agatha is Jamest keresi, de teljesen más okból, hiszen nem is tudja, hogy drága testvére a hírszerzésben dolgozik. 

   Sok érdekes jelentnek lehetünk tanúi, mivel egyik hazugságból csöppenek majd a másikba. :)

"Simon újra jól megnézte. Igen, boldogan mosolyog rá a lány, mintha minden imádságára ő lenne a válasz.

A pokolba. Ez nem jelenthet jót.

– Szó sem lehet róla.

A lány még szélesebben mosolygott.

– De igen, azt hiszem.

– Nem teszem meg.

– Még azt sem tudja, mire gondolok.

– Ha maga elbájolóan viselkedik velem, ahelyett, hogy tüzet okádna rám, akkor csakis olyan dolog lehet, amiben nem akarok részt venni."

   A karakterek már első találkozáskor belopták magukat a szívembe, mert természetesek, egyediek, és még sorolhatnám csak a legjobb jelzőkkel illetve őket.

   Régen találkoztam ennyire összeillő párossal, mint amilyen Simon és Agatha. Humorosak, és éles eszűek, hatalmas szívvel megáldva. 

   A mogorva lakájtól kezdve, James-ig, az elveszett kémig, szinte mindenkit megkedveltem, mert sok mosolyt csaltak az arcomra, néhol szarkasztikus humorukkal, vagy pergő párbeszédeikkel. 

   

"– Gondolja, hogy ezt is a lakájiskolában tanítják?

Simon bólintott.

– A jobb szemöldök rosszallást fejez ki.

Agatha visszaült elé a szőnyegre.

– És a bal?

– Igen komoly rosszallást.

A lány bólintott.

– És mindkét szemöldök?

– Ne akarja tudni."

   A sorozat további részeinek hősei Dalton, Clara, James és Collis már most kedvenceim, így nyugodt szívvel várom a folytatást, mert tudom, hogy a többi is lesz ennyire jó, vagy talán még jobb, vagyis 2013-ban is hódolhatok történelmi romantikus szenvedélyemnek.  

   Nem voltak felesleges jelenetek, egyszer sem unatkoztam, sőt sajnáltam, hogy nagyon gyorsan vége lett. (Ez az átka, ha egy nagyon jó könyvet nagyon gyorsan olvasok el.)

   Élmény volt olvasni a könyvet, és szerintem az írónőnek is élmény volt megírni.

Ennyi hazudozásba csodálkoznék, ha maga Celeste Bradley nem zavarodott bele, amikor kitalálta. :D

Értékelésem: 5/5 (kedvenc)

Kiadó: Victoria

Kiadás éve: 2012.

Eredeti cím: The Pretender

Sorozat: Liar's Club 1. része (Álruhások klubja)