Coert Voorhees: A Torres fivérek

Frankie Towers egy átlagos másodikos gimnazista egy poros kisvárosban a sivatagos észak-amerikai délnyugaton. Talán már túl átlagos. Főleg a végzős bátyjához képest, aki az egyik legnépszerűbb fiú az iskolában, és ráadásul a gimnázium focicsapatának a kapitánya. Aki a város legvagányabb figuráival barátkozik, miközben Frankie petárdákat dugdos hangyabolyokba félszemű cimborájával, amikor éppen nem asztalokat szed le a szülei éttermében. És mit tehet egy ennyire átlagos fiú, ha szemet vet a környék legbombázóbb csajára? Akiért ráadásul meg kell küzdenie a város feltehetően leggazdagabb fiújával?

Coert Voorhees Új-Mexikóba, azon belül egy Borges nevű kisvárosba, azon belül egy kétségekkel küzdő tinédzser agyába kalauzol el minket. Az erőszaktól sem mentes regény realista módon ábrázolja, hogyan vetül le a felnőtt világ egy annyira kicsi és elszigetelődött környezetre, mint egy középiskola az angolszász, a spanyolajkú és az indián kultúrák találkozási pontjában, valahol jóval az isten háta mögött.

   A fülszöveg elárulja nekünk, hogy mire is számíthatunk a könyvben, és ebben az esetben még hihetünk is neki. 

    Egy fiú felnőtté válásának kezdetét mutatja be nekünk, nem rózsaszín cukormázzal bevonva, hanem a kőkemény valósággal. 

    Az író stílusára akármikor visszagondolok, mindig az jut eszembe, hogy laza volt, szórakoztató, az olvasás gördülékenyen ment.

"A leghasznosabb emberfeletti képesség az időutazás. Hiába tudsz repülni, falat mászni, hiába van röntgenszemed vagy adamantiumkarmod, valamit úgyis el fogsz cseszni, és csak az válhat igazi szuperhőssé, aki vissza tud menni az időben, és helyre tudja hozni a hibáit, még mielőtt elkövetné őket."

A könyv fiatal felnőtteknek, és felnőtteknek is egyaránt szól. 

   Frankie a 16 éves kamaszfiú életének egy fontosabb részébe kapunk bepillantást. Az elején még egyszerű kis történetnek tűnik, azt hiteti el velünk, hogy a legnagyobb baja a fúnak, az, hogy hogyan hívja el az évnyitó bálra a lányt, akit kiszemelt magának.

   A felszín alól lassacskán mégis előbukkannak azok a dolgok, amik a könyvet a komolyabb kategóriába sorolják. Bandák, verekedések, rivalizálás, betörés.

   

   A Tökéletes kémiának köszönhetően (ami nekem annyira nem jött be anno), én balga romantikus könyvre számítottam. Hát szerintem nem volt az. Végül is mennyi romantikára képes egy 16 éves Új-Mexikó-i kamasz? Szóval ne várjatok sok rózsaszín szívecskét...

"Amikor belekezdtünk a Julius Caesarba, Miss Reyna azt mondta, hogy Shakespeare-t az egyetemesen érvényes témái teszik naggyá. Hogy jóllehet ma már nem viselünk harisnyanadrágot, és nem vívunk párbajt, a darabjai éppoly időszerűek, mint négyszáz éve. Hogy majd akkor értékeljük a zsenijét, ha a nyelvezet mögé látunk, és felfogjuk, miről is szólnak a drámák valójában: szenvedélyről, féltékenységről, gyűlöletről, szeretetről.

Árulásról."

   Ha arra a kérdésre kellene válaszolnom, hogy ki lett a kedvenc szereplőm, hááát akkor azt a kérdést passzolnám, mert egy karaktert sem zártam a szívembe. Talán mert nem tudtam egyikükkel sem azonosulni. 

    Hiszen egy fiú a mesélő, akinek még sok megoldatlan problémával kell szembesülnie az életben, de legelőször is felnőni. Frenkie egy átlagos gimis, de nem könnyű neki egy olyan bátty mellett felnőni, akit mindenkit nagyobbra tart, néha úgy tűnt, hogy még a szülők is.

   Steve az idősebb Torres fivér, és néha nem ártott volna rendesen nyakon csapni.  Sajnos ő az élő példa a szülők számára, hogy miért nem jó túl hosszú pórázra engedni egy gyereket, még ha sikeres az iskolában, és a sport terén is, akkor sem. Muszáj, hogy megtanulják, hogy nem minden pottyan az égből az ölünkbe. 

   Zach egy igazi barát, aki igazi barátra talál Frankie személyében. Összetartóak és lükék, de ők ketten együtt elég sok poént elsütöttek, és sok mosolyt csaltak az arcomra.

Értékelés:

1 pont jár, amiért szórakoztató

1 pont, mert tetszik az író stílusa

1 pont, mert van mondanivalója

0.5 pont, mert nem rossz példa az ifjúságnak

-1 pont, mert nem éreztem magam közel egyik szereplőhöz sem.

Értékelésem: 5/3,5

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2012.

Eredeti cím: The Brothers Torres