J. Kenner: Forró rabság

 Fülszöveg:

Egy férfi, aki mások szenvedélyével játszik… 

Egy nő, aki belemegy a játékba, de nagy árat kér érte… 

Damien Stark sportolóból lett milliárdos, akinek nem sokan mernek nemet mondani. 

Nikki Fairchild az egyetlen nő, aki felkorbácsolja a szenvedélyét. 

Milyen titkokat rejteget Niki, az egykori szépségkirálynő? 

És milyen démonok üldözök Starkot? 

Ki bírja tovább ezt a kíméletlen játékot?

*  *  *

A Stark trilógia első részét tavaly májusba olvastam, vagyis pontosabban csak elkezdem. Rossz volt az időzítés és ezt éreztem is pár fejezet után, félbe is hagytam. Íme a bizonyíték arra, hogy milyen sokat jelent a megfelelő hangulat, ahhoz hogy élvezzünk egy-egy könyvet. Mert második nekifutásra már-már azt mondom, hogy nagyon tetszett.

Akkor írtam is róla, hogy mi miatt hagytam félbe, IDE kattintva elolvashatod.

Az utóbbi hetekben máshogy viszonyulok a történetekhez, megváltoztam, de inkább úgy nevezném, hogy fejlődtem, a szemléletmódom többszínű lett. Példa erre még, hogy a Crossfire 3. részét imádtam, míg az első kettőtől a hajam téptem. 

Máshogy tekintettem a történetre, próbáltam elvonatkoztatni a sablonszerűségtől és új esélyt adtam neki, mert bevallom erotikus-romantikus történetre vágytam.

Megdöbbentő, hogy az amit ennyire utáltam 8 hónappal ezelőtt, az most alig pár oldal után mosolyt csalt az arcomra, valamint a kíváncsiság szikrája is kipattant egyből, amitől nem tudtam letenni a könyvet. Végeredmény: megint egy napot nem tanulással, hanem olvasással töltöttem el. (Szégyellem is magam rendesen :D)

Voltak zavaró tényezők, amik miatt gyakran ráncoltam a szemöldököm, mint például a fura megfogalmazások... Hogy a fordító hibája volna, azt nem tudom, de őszintén nem is érdekel, mert könnyen túltettem magam rajta, azzal, hogy csak a történetre figyeltem.

A történet, amire mindenki azt mondja (még én is), hogy az unalomig elcsépelt gazdag, félisten kinézetű pasi és a tökéletes kinézetű, tehetséges nő románca, amihez hozzá kell adni, hogy lelkileg mindegyik sérült, bántalmazott és ehhez hasonlók. NAÉSAZTÁN? Kövezzetek meg, de második nekifutásra tetszett. :D

Nem mondom, hogy tökéletes volt, mert dehogy volt az, a kiszámítható helyzetek, és szokásos bonyodalmak, klisék miatt tucat történetnek számít továbbra is, de a lényeg abban van, hogy ki tudott kapcsolni és belezuhantam a történetbe. Volt benne valami ami második alkalommal megfogott és egyszerűen hagytam, hogy kizárjam a segítségével a külvilágot.

A vége felé kezdett kicsit túldramatizált lenni, ami persze néha frusztrált, de ha jól keverik a lapokat, akkor még valami jó is kisülhet belőle a következő részekben.

Ami a szereplőket illeti, Damien és Nikki is érdekesek a maguk módján, mondhatni összetettek, de azért néha okoztak fejfájást a cselekedeteikkel, viszont a párbeszédeik alatt többször is okoztak jókedvet. Nem tehetek róla, de szeretem a macska-egér játékot a főszereplők között.

A mellékszereplők közül Jamie (Nikki lakótársnője) az, akiről még többet szeretnék olvasni, egy hímringyó női változataként képzeljétek el, akiről lehetne jó kis történetet kreálni, ami már nem biztos, hogy sablonsztori lenne. Ollie a közös legjobb barátjuk Nikkivel sem épp kenyérre kenhető hapsi. 

Tehát a lehetőségek megvannak adva, hogy a sorozat jó legyen, már csak reménykedni kell abban, hogy az írónő ki is használja ezeket.

Kiadó: Atheneum

Megjelenés éve: 2013.

Eredeti cím: Release Me

Sorozat: Stark trilógia 1. része