Simone Elkeles: Tökéletes kémia ~ Claretha

Fülszöveg:
Chicago külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek hú­zód­nak. Így amikor a pompon lá­nyok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentes-t, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten rob­banékony egyveleget képeznek. 

A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. 

Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és csa­ládjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt?

Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?

* * *

Vannak olyan könyvek, amelyeket bár szeretek olvasás közben, de miután leteszem a regényt, a szereplők nem maradnak velem, és bizonyos távlatból a történet is homályba vész. És vannak olyanok, amelyek évek elteltével is olyan élénken élnek az emlékezetemben, mintha éppen csak akkor olvastam volna őket. Simone Elkeles: Fuentes-trilógiája utóbbi kategóriába tartozik.

A Tökéletes kémiát valamikor 2012. elején olvastam el először, de egyáltalán nem utoljára. Elkeles stílusa azonnal magával ragadott, a Fuentes testvérek pedig elvarázsoltak. Milyen szerencse, hogy mindegyikük megkapja a saját regényét... :D

A Tökéletes kémia férfi főszereplője a legidősebb Fuentes testvér, Alejandro (Alex) Fuentes. A srác első, sőt második pillantásra is igazi mexikói fenegyerek, annak ellenére, hogy előszeretettel az amerkiaisított Alex nevet használja. Nos, leszámítva a külső adottságait, amik egyértelműen mutatják a származását, ne feledkezzünk meg arról, hogy az anyanyelve a spanyol. És Istenem, én IMÁDOM ezt a nyelvet, úgyhogy ahányszor Alex spanyolul szólalt meg, én pocsolyává olvadtam. Továbbá a srác délutánonként egy autósműhelyben melózik, és tagja a helyi bűnbandának, a Latin Vérnek azért, hogy a családját biztonságban tudhassa. És igen, illegális ügyeket is el kell intéznie, ha a bandavezér azt kéri tőle. De annak ellenére, hogy tudja, nincs reális esélye a kitörésnek ebből a közegből, Alex egy szebb jövőről álmodik…

Brittany Ellis látszólag tökéletes. Úgy néz ki, mint Barbie, olyan életet él, mint egy hercegnő, és még a családja is az amerikai álomképet testesíti meg. Ő az iskola legmenőbb pompom lánya, aki követve a hagyományokat, az iskola egyik legnépszerűbb srácával jár. Brittany élete a színlelés, és ő profi ebben. De ha közelebbről vizsgáljuk a dolgokat, láthatjuk, hogy a kép jóval összetettebb ennél…

Ha őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy először gyűlöltem Brittany-t. Mert annyira mű volt, annyira rózsaszín, és amikor a problémáiról beszélt, én komolyan csak egy hisztis, a családja által mellőzött lány nyávogását hallottam ki a szavaiból. Aztán, ahogy haladtunk előre a történetben, és minél több időt töltöttem el a fejében, annál jobban megértettem őt, és a viselkedését. Az utolsó oldal után azonban azt kell mondanom, hogy Brittany és én olyanok vagyunk, mint az ég és a föld. Igen, a végére megértettem őt, ennek ellenére nem lopta be magát teljesen a szívembe, és szerintem egy adagnyi Barbie igenis maradt benne, annak ellenére, hogy láttam benne a szenvedélyt, és az elhivatottságot.

Maga a történet Brittany és Alex egymást váltó nézőpontjaira épül. Szeretem az ilyen típusú regényeket, mert sokkal jobb betekintést engednek a miértekbe, ha mindkét főszereplő fejében benne lehetek, ebben az esetben pedig különösen jót tett a sztorinak, hogy a fiú és a lány szemszögéből is láthattam, hogyan nő közöttük egyre jobban a vonzalom, és hogyan bont virágot a szerelmük. 

Brittany és Alex kapcsolata nem indul zökkenőmentesen, miután kémia órán tanulópárokká válnak. Egy világ választja el őket egymástól, és olyan társadalmilag irányított normák befolyásolják őket, amiket nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni, vagy lebontani. A történet kezdetén lehetetlen elképzelni, hogy a bandatag és a suli Barbie-babája egymásnak való pár lenne, és nem csak azért, mert folyton marják egymást, meg, mert Alex arra is fogadást kötött, hogy ágyba viszi Brittany-t. De egyik fél családja sem díjazza az egyre jobban kibontakozó érzelmeiket. Ennek ellenére a szereplők egyre jobban megismerik egymást, és lassan lebontják a köztük magasodó falakat…

Néhány szó a mellékszereplőkről: szerintem itt nincsenek olyan kifejezetten erős mellékszereplők, de nem is rajtuk van a hangsúly. 

Akit feltétlen meg kell említenem, az Alexék kémia tanára. Szerintem zseniális a nő, és az egyik azon kevesek közül, akik hisznek Alexben. 

A másik Paco, Alex legjobb barátja. Ő a tipikus mexikói srác volt, aki a mexikói értékeket képviselte a regényben. Gyorsan a szívemhez nőtt, szerintem őt könnyű szereti, főleg azért, mert rendkívül hűséges volt Alexhez, és támogatta őt. 

Aki pedig a negatív oldal volt, az egyértelműen Brittany anyja. Egyszerűen irritált az a nő, és hálát adok az égnek, hogy nekem nem ilyen anyám van.

Igazából semmi nagy durranásra ne számítson az, aki nekikezd, mert tényleg elég kiszámítható a regény, de Elkeles annyira zseniálisan építi fel a világát, olyan lebilincselő a stílusa, hogy aki egyszer a kezébe veszi a könyvet, az nem nagyon tudja majd letenni. Ami nem tetszett, az az, hogy a végére Alex elpuhult, egy kicsit elvesztette azt a rosszfiút, aki az elején volt.

De mivel úgy érzem, ez a kritika eddig nem tűntette fel olyan ellenállhatatlan fényben a regényt, muszáj elmondanom néhány dolgot, ami feltétlen előnyt nyújt neki.

1. Nagyon reálisan van ábrázolva benne az USA-ban élő mexikói társadalom, valamint a bandaügyek.

2. Brittany testvére, Shelley autista a regényben, és szerettem, hogy ezáltal képet kaphattunk arról, milyen egy háztartásban élni egy ilyen személlyel.

3. És a harmadik, hogy csodálatos szerelmi szállal gazdagodhatnak azok, akik elolvassák a Tökéletes kémiát.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2012.

Eredeti cím: Perfect Chemistry

Sorozat: Perfect Chemistry 1. része