Nalini Singh: Feloldozás

Fülszöveg:

Clay Bennett falka nélkül, emberek között nőtt fel. Megpróbálta elfojtani leopárd énjét, de az a felszínre tört és embert ölt. A vérengzés után a fiú elvesztette egyetlen barátját, Talint is. A DarkRiver falka otthont és hivatást adott neki, de a lelkének fájdalmát, a bűnhődését nem tudta enyhíteni.

Talin McKade túlélte rettegéssel és szenvedéssel teli gyermekkorát. Régi rémálmaihoz azonban újabbak adódnak, amikor az utcagyerekek, akiket pártfogol, sorra tűnnek el. Talin szívének legfájóbb sebeit is hajlandó felszakítani, hogy megmentse őket: bár retteg a találkozástól, segítséget kér a legerősebb férfitól, akit valaha ismert.

Clay segít Talinnak, de közben szembe kell nézniük a közös múltjuk gyötrő titkaival is. Ha nem teszik, mindketten elveszítik az egyetlen dolgot, ami eddig életben tartotta őket.


   Nalini olyan zseniálisan írja a történeteit, hogy így a *visszaszámol* 10. könyve után is ámulatba ejtően belezuhanok a könyv világába, hiányérzetem támad befejezéskor, és szívem szerint azonnal vasmarokkal ragadnám a következő részt, de muszáj erősnek lennem, pihentetnem pár napig az új élményeimet, így talán tovább fog tartani...
   Nem sokat vártam a könyvtől, de Javíthatatla  áradozása után már tudtam, hogy Clay több mint, amit eddig megmutatott magából, Tally-tól pedig tartottam, mert ember, hát igen pedig erős a személyisége, és sikerült őt is megszeretnem, talán Sasha után ő a második a ranglistán ezentúl, a következőig biztosan ... 

– Te vagy a nő. – Clay végighúzta a fogát a lány fülén. – Alá kell vetned magad az akaratomnak.

Nagy volt a csábítás, hogy Talin visszaharapjon.

– Ez a duma bejött már valaha?

– Egyszer, amikor ötéves voltál.

   Nalini ezúttal is bebizonyította, hogy képes  jól felépített karaktereket létrehozni nem csak angyalokból és alakváltókból, hanem emberekből is. Az ember is olyan lénynek számít aki ér valamit a falkában/falkának, és aki képes valamire, valamire sokkal többre. Ennyi alakváltó-mentál páros után kicsit az ember-alakváltó pár tűnik most újnak, friss húsnak, szerintem ezért is élvezhető. De nem kell megijedni, mert van minden lényből egy kis falat, nem hanyagolt el Singh senkit. ami azt illeti, ezért is szeretem, mert törődik a szereplőivel az egész sorozatból.
   Tagadhatatlan, hogy ez a poszt bizony "sikoltozós rajongólány" imádattól csöpög, de nem tehetek róla. Immár bebizonyosodott, hogy Singh lett a kedvencem, eddig is ő volt, de most már mindenki felett ő uralkodik az én listámon, mert nem létezik, hogy képes ennyire kizökkenteni a valóságból, mivel hajnali 4 körül eszméltem fel, hogy az "csak még egy fejezetet és megyek aludni"-ból a fél könyv lett végül. Nem bántam meg, hogy nem aludtam ki magam.

– Judd párja, Brenna – mutatta a be a lányt Clay.

A farkas lány szemében őszinte rácsodálkozás látszott.

– Te jó ég, hát mégis igaz a pletyka! Clay tényleg beszél hozzád.

Talin nem állta meg, hogy el ne nevesse magát, még ha nagyon fájdalmas gondolatok kavarogtak is a fejében.

– És ő? – mutatott Juddra.

– Ha nagyon jó vagyok, néha két összefüggő mondatot is kimond.

Talin éppen válaszolni akart, de ekkor Clay hátulról befogta a száját, Judd pedig ugyanabban a pillanatban Brenna nyaka köré zárta a karját.

– Beszélgessünk – szólt a mentál Claynek –, mielőtt még más dolgokat is összehasonlítanak.

   Körmönfont nőszemély az írónő, hiszen olyan csavarokat képes beleszőni a történetbe, hogy fogalmad sincs, hogy mire számíts a következő fejezetben, majd a kusza szálakat elsimítja és én meg csak pislogok, hogy wow, nekem mégis tetszik a megoldás amit választott.
   Ajánlom azoknak akik szereik a paranormális romantikát, mert a világkép amit megalkotott könyvről könyvre egyre több betekintést ad a világszerkezétbe, az előző könyvek szereplői visszatérnek, ezzel néha mégjobban belopják magukat a szívembe. És pont ez miatt ajánlom, hogy a sorozatot sorrendben olvassa mindenki, nem igazán a nagy poénok lelövése miatt, hanem mert a történettel haladunk előre, tényleg megfigyelhető egyes karakterek fejlődésé nem csak a történet elejétől a végéig, hanem az egész sorozaton keresztül. Konkrétan Dorianra gondolok, szerintem nagy változásokon megy keresztül és végre kezd a régi lenni. :)
Ebben a részben Sasha és Tamsyn, Dorian voltak azok, akik a főszereplők mellett levettek a lábamról. 
    Clay és Tally. Szeretem őket együtt. Egyikük sem tökéletes, de megtanulják szeretni egymást a hibáikkal együtt. Ez a könyv inkább az elfogadásról szólt, meg igen, ahogyan a cím is mondja a feloldozásról. 
    Max és Dev ebben a részben tűnnek fel először, és nem egyikük sem egy átlagos ember. Ashaya is jobban megmutatja magát, és nagyon várom már, hogy mit kezdenek egymással Doriannal a könyvükben.
   Persze, az kész tény, hogy nem tetszhet mindenkinek, de engem a könyv elolvasása utáni harmadik napon is még kenyérre lehet kenni... Szóval 5/5-ös kategória. 

Kiadó: Egmont Dark
Kiadás éve: 2012
Eredeti cím: Mine to Possess
Sorozat: Egy világ-Két faj-állandó küzdelem 4. része