Gillian Flynn: Holtodiglan

Tartalom:

Egy meleg nyári reggelen a Missouri állambeli North Carthage-ben Nick és Amy Dunne ötödik házassági évfordulójára készülődik. A romantikus reggeli után a jóképű Nick okos és csodaszép felesége eltűnik. Nickre egyre nagyobb nyomás nehezedik a rendőrség, a média, valamint a lányukért elvakultan rajongó szülők részéről. Nick pedig valamiért folyamatosan hazudik és különösen viselkedik: furcsán ködösít és láthatólag megkeseredett – de valóban gyilkos? Amy naplója és Nick elbeszélése egy szépen induló, ám fokozatosan megromló kapcsolat klausztrofób, nyomasztó világába nyújt betekintést. A kérdés csupán az, ha nem Nick a tettes, akkor hová és miért tűnt el a szépséges feleség? És vajon mit rejt az ezüstpapírba csomagolt doboz a gardrób hátuljában?

Írtam már róla, amikor a 9. Keddi Kívánságlistában a várható megjelenésekből szemezgettem. Majd narayan kihívásának köszönhetően a könyvet sikerült is megnyernem.
  Olvasás után csak szó nélkül ültem és halvány lila gőzöm sem volt arról, hogyan és mit fogok én erről a könyvről írni. Féltem, hogy 1-2 mondatnál több eszembe sem jut majd, mert túl döbbent voltam, ahhoz, hogy valami értelmes gondolatom támadjon. . . 

   Ez is egy olyan könyv, amit nem tudtam egy nap alatt elolvasni. És nem az oldalszámmal volt problémám (ami egyébként több, mint 500). Egyszerűen olyan volt a történet, amit párszor szüneteltetnem kellett, hogy fel tudjam dolgoznom magamban. Higgyétek el, hogy nem hiába címkézik pszicho-thrillernek. 
   Ebben a műfajban nehéz olyan könyvet írni, ami mindenkinek elnyeri a tetszését, mégis szerintem úgy zseniális ahogy van.

  A maga módján a könyv kevés brutalitást tartalmaz (ami a testi sértést illeti), de értelmi és érzelmi szinten a könyv nem csak a szereplőkkel játszik, hanem az olvasókkal is.

  Manipuláció és bizonytalanság jellemző a könyvre.

"Van abban valami nyugtalanító, ha az ember felidéz egy szívet melengető emléket, és közben fagyos hidegség tölti el." 

  Bőszen jegyzetelgettem az elején, és mint kiderült értelmetlen, mert semmit sem tudok felhasználni belőle. Nem spoileres, egyszerűen csak tényleg nincs értelme. Miért?
Mert amit a könyv elején gondoltam, az már a felénél nem volt reális. 
Új értelmet nyertek számomra a váratlan és kiszámíthatatlan kifejezések. 

  Három részre van osztva a könyv, és mindegyik más-más módon hat az olvasóra. Az elsőnél voltam leginkább dühös és nem igazán értettem, hogy ebben thriller, a másodiknál nem győztem hitetlenkedni (közben meg egész idő alatt, tudtam, sejtettem, hogy valami nagy készülődik a háttérben). A harmadik résznél pedig véglegesen megtanultam, hogy nem éri meg azon agyalni, hogy mi lesz a következő oldalon, mert elárulom nektek, ennél a könyvnél úgysem találnátok ki. 
  Szó esik a kapcsolatokról, a párok és a házasok között, a nagy szerelemről, majd az elhidegülésről. Tudjátok, hogy mi az ijesztő? Nagyon őszinte, igaz, és bölcs dolgokról beszél a könyv. A történet felépítésére csakis olyan szavak jutnak eszembe, mint az okos, furfangos, zseniális és feszültségkeltő. Itt a feszültség egyik külön formáját ismerhettem meg. Lassú víz partot mos - jutott eszembe legtöbbször.  Amikor tudod, hogy lépésről lépésre tájrák eléd az információkat, lassan halad a történet és egyszer csak bumm és magad is alig hiszed el amit olvasol. 
  Megismerjük a múltat és a jelent, mind a férj, és mind a feleség szemszögéből, de azt akkor sem tudhatjuk előre, hogy mi lesz a jövőjük. A szereplők közül nem kedveltem meg senkit, de nem is ez volt a célja a regénynek. :)
Nem merek bővebben írni, róla, mert semmilyen poént nem akarok előre lelőni.

Drága @narayan nem tudom elégszer leírni, hogy köszönöm, ez tényleg egy nagyszerű ajándék! Remélem, az értékelésemből kiderül, hogy mennyire csodálom az írónőt, amiért ezt a története meg tudta írni. Hihetetlen élmény volt, még újraolvasáskor is.

Magyarul kiadta: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Fordította: Csonka Ágnes
Eredeti cím: Gone Girl

olvasd tovább

Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

Fülszöveg:
Catherine élvezi a londoni szinglik gondtalan életét, mígnem az egyik éjszakai szórakozóhelyen megismerkedik Lee-vel. A férfi jó vágású, karizmatikus és titokzatos – elvarázsolja Catrherine-t és a lány barátnőit is. Amikor azonban kiderül, hogy Lee valójában kiszámíthatatlan, manipulatív és erőszakos, már késő: Catherine egyedül marad a kétségbeejtő helyzetben, és senki sem hisz neki. Miközben fokozatosan tárul fel előtte Lee sötét oldala, egyre jobban belegabalyodik a lelki terror és a szexuális kiszolgáltatottság sűrű hálójába. Vajon van-e kiút, el lehet-e menekülni a férfi elől, aki mindenre képes, csak hogy birtokolja vágyainak tárgyát…

Megindító, ahogy végigkövethetjük egy fiatal nő tehetetlen vergődését, miközben vele együtt rettegünk. A rendőrségi elemzőként dolgozó szerző olyan hitelesen és valósághűen ábrázolja a családon belüli erőszakot és az ennek nyomán fellépő pszichés zavarokat, hogy szinte az olvasót is megbénítja a kilátástalanság érzése…

„Izgalmas könyv egy olyan témáról, amelyről nem lehet eleget beszélni.” (Guardian)

„Mindig azt mondtam, hogy én sosem bonyolódnék olyan kapcsolatba, amelyben előfordulhat erőszak, hiszen az első gyanús jelre azonnal szakítanék. Ám ezután a könyv után rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű.” (The Bookbag)

*******

  A legelső dolog, ami miatt már hetekkel ezelőtt felfigyeltem a könyvre az a borítója volt és nem csak jó figyelem felkeltő és nem csak egy dísz, hanem egy részlet a történetből. 

  Eddigi szárnypróbálgatásim a thrillerek terén eddig Karen Rose-ig terjedtek. Mondom EDDIG. Mert mostantól a határ a csillagos ég. 

Miért olvasd el a könyvet?
Mert izgalmas, tanulságos, egyedi és az írónő stílusa garantáltan levesz a lábadról. Engem

magával ragadott, beszippantott és nem eresztett. Imádtam minden sorát. 

olvasd tovább

Christina Dodd Csábító hazugság

Hogyan kerülhet Meadow Szarvas ekkora bajba egy apró hazugság miatt? Devlin Fitzwilliam rajtakapta a házában, ahová egy felbecsülhetetlen értékű festmény miatt tört be. Meadow kétségbeesésében azt hazudja a férfinak, hogy amnéziában szenved. A férfi azonban erre kijelenti, hogy ő a férje. Amikor Devlin alattomos tervére fény derül, Meadow egy párbaj közepén találja magát, ahol igen magas a tét. Egy pillanatra sem meri levenni a szemét a férfiról, és nem is akarja; ugyanakkor a veszély még csak ezután jön. Egy harmadik játékos is felbukkan, és megpróbálja megölni mindkettőjüket. 


Nem az első könyv amit Dodd-tól olvastam, és ezt nagyon sajnálom. Nem a legjobbal kezdtem, és ez miatt sokáig halogattam a Csábító hazugság olvasását.


Miért tetszett?


Nagyon ötletesnek tartom az alap történetet, végig jól szórakoztam. Megszerettem a főszereplőket, de a mellék szereplők közül nem igazán zártam senkit sem a szívembe. 

Sok volt a vicces párbeszéd, voltak benne romantikus jelenetek.

Meadow nevét fura volt megszoknom, de olyan egyedi, mint ő maga, jelentése: mező, rét. Davlin pedig ellenállhatatlan, az a típus, akit ki akarsz szakítani a komor, egyhangú életéből és sok-sok bonyodalom árán mosolyogni tanítani.

A történetet fordulatosnak éltem meg. Sok személyben gyanakodtam, és volt is akire jól tippeltem, és volt akiben pozitívan csalódtam. Nem szeretnék neveket  elárulni, mert azzal nagyon lelőném a poént. :) De a lényegnek a lényege, hogy ha egy jó kis kikapcsolódásra vágysz, akkor mindent bele. Sikerült feldobnia a napomat, imádtam! 

**** Spoiler****

Kedvenc részek: - a teljes első fejezet, főleg az utolsó sorok

                                - hmmmmmm, és a rész amikor Davlin kiengedi Meadow-t :)

                                - a kedvencem pedig amikor kiderül, hogy állapotos, nah ott azért néha ütöttem volna a fejüket a falba, de mindennek meg van az értelme, szóval ez így kellett, hogy történjen...
És végre egy könyv ahol, amikor meglövik a főszereplőt annak fájdalmai vannak. Szerintem pár hazugság kivételével egészen valósághű történet. NAGYON ÉLVEZHETŐ! :)

Értékelésem:

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2009.

olvasd tovább