Mi lenne, ha...?

Ha egyszer, elkezdenék egy könyvet írni, az nem egy nap alatt lenne megírva, mert képes vagyok 2 hét után is egy-egy bejegyzést javítani. És az a bizonyos könyv havonta át lenne írva, a végén  még én sem tudnám, hogy hogyan kezdődött. De valamiért úgy érzem, hogy valakivel meg kell osztanom a gondolataimat, még ha nem is olvassa el senki egye fene, de a lelki világom talán kicsit a helyére fog rázódni...
így nézne ki a az 1. fejezet:

Április 1.
    Sötét van, valaki hangosan szuszog, szinte hisztérikusan, szaggatottan veszi a levegőt, kell pár másodperc amíg rájövök, hogy én vagyok az.
    Csak rosszat álmodtam, nyugtatgatom magam.
    Hirtelen felülök, tág szemekkel fürkészem a szobát, mozgó árnyakat keresve, közben bal kezemmel tapogatom a párnám alatt hol van már az a rohadt telefonom, hogy egy kis fényt tudjak szerezni minél gyorsabban.
    Sajnos ismerős az érzés, a helyzet, mert bár mostanában ritkábban ijedek fel éjszakánként, de pár évvel ez előtt szinte minden éjjel megtörtént.
    Végre megvan, bekapcsolom, de persze most senkit/semmit nem látok....