Paricia Briggs: Megszólít a hold

Fülszöveg:

Mercedes Thompson autószerelő Tri-Citiesben, műhelyében lepukkant verdák helyrepofozásával keresi kenyerét, és kedvtelésből Volkswagen Bogarakat ment meg az enyészettől. Időnként kisétál a sivatagba, ruháit egy bokor alá rejti, és átváltozik prérifarkassá, hogy nyulakat meg pockokat kergessen. Mercy ugyanis „járó” – az Észak-Amerikai kontinens ősi természetfeletti népeinek leszármazottja, akit vérfarkasok neveltek fel. Amikor Mercy egy fiatal vérfarkas tetemébe botlik házának ajtaja előtt, valamint a szomszédjában lakó alfahímet is kis híján megölik, lányát pedig elrabolják, nevelőapjához, valamint fiatalkori szerelméhez fordul segítségért. 
Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok és egyéb mágikus lények között vezet Mercy útja ebben a fantasztikus regényben, amely nem mentes sem haláltól, sem szerelemtől.

Érdekes volt végre közelebbi kapcsolatba kerülni a vérfarkasok és járók világával. Úgy éreztem, amikor befejeztem, hogy végre megkaptam azt, ami ezzel a világgal kapcsolatban még hiányzott. Mintha én is ott lettem volna, átéreztem, de leginkább megértettem a vérfarkasok hierarchiájával kapcsolatban azokat a dolgokat, amiket Briggs elmesélt/elmagyarázott.

Viszont maga a történet olvasása közben olyan érzésem volt, mintha az egész csak egy nagyon-nagyon hosszú bevezető lett volna, ahol még csak fel lettek vezetve a szereplők. Megmutatták magukat, és úgy érzem (de leginkább remélem), hogy a karakterek fejlődése majd csak most fog beindulni. Sok molytól hallottam, hogy a második könyv sokkal jobban sikerült, vagyis A vér kötelez a második része a sorozatnak. Érzem én, hogy jó a könyv, tetszik maga a történet is, a világ, a szereplők is nagyon megfogtak, kiderült pár dolog a múltból, és ez miatt még jobban várom, hogy elkezdhessem a második részt.

Ez is azokhoz a könyvekhez tartozik, amiket megmagyarázhatatlan okok miatt a hibáival együtt is szeretek. Egyszerűen megfog a világa, a karakterei, és csak azért is elolvasom a sorozat következő részét, mert tudom, hogy többre/jobbra számíthatok.

Szereplők:

 Mercedes (Mercy): járó, ami azt jelenti, hogy amikor csak szeretne át tud változni prérifarkassá. Érdekes volt az ő szempontjából átélni, hogy milyen a járók világa, és valóban át tudtam élni, hogy milyen az, amikor a fajod kisebbségben van, ki vagy szolgáltatva a nagy és veszélyes farkasok kényük kedvére. De azért őt sem kell sajnálni, mert egyre jobban „feltornázza” magát a vérfarkasokhoz. Persze az ő karaktere sem tökéletes, néha a falba tudtam volna verni a fejét olyan keményfejű. Vannak könyvek/szereplők akik bizony néha kihúzzák nálam a gyufát! :D

Adam: a Tri-Cities-i falka alfahímje, attól függetlenül, hogy elég sokat találkoztam vele a történetben, úgy érzem, hogy a „főszereplők” közül Őt ismertem meg a legkevésbé, de felkeltette az érdeklődésem, voltak ám érdekes párbeszédek, szegénykémnek volt elég baja ebben a részben.

Samuel: Elég sokat elmondhat az, ha kiállok az utcára olyan pólóban amire egy gyönyörű fehér farkas és ez TEAM SAM van nyomtatva, persze ezt csak elméletileg, mert nem szeretném, hogy idő előtt diliházba zárjanak. Ott nehezen tudnék ennyit olvasni, bár kétség kívül időm az lenne, mint a tenger! :)

Kedvenc idézetek:

„Nem lopakodtam oda az iroda ajtajához, hogy kihallgassam. Nem szoktam mögöttes szándékkal arra őgyelegni, ahol mások beszélgetnek. Nincs rá szükségem. Távolról is jól hallok mindent.” 2. fejezet

„– Vérfarkas. Tudod. Az a holdkóros, négylábú, csattogó állkapcsú fajta vérfarkas.” 8. fejezet

Értékelésem:

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2011.