Julia Quinn: Rossz kor

MIT JELENT ROSSZNAK LENNI? 
Michael Stirlingnek a rosszaság titkolt szerelem volt, kielégíthetetlen vágyódás az után a nő után, aki sosem lehet az övé. 
MIT JELENT KÖNNYELMŰNEK LENNI? 
Francesca Bridgertonnak ez egyetlen csókkal kezdődött. Egy férfi csókolta meg, akiről sosem gondolta volna, hogy vágyódni fog rá. 
MI TÖRTÉNIK, HA NINCS TÖBB TITOK? 
Kiderül Júlia Quinn legszívszorítóbb és legszenvedélyesebb regényéből

„Minden életben van egy fordulópont. Egy olyan hatalmas, olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és tudja, teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.”

Ez a könyv nagyon különbözik a többi Bridgerton történettől, nem volt rossz, szó sincs róla, csak egyszerűen más. Néha kissé erőltetettnek éreztem, sok ismétléssel, vagy csak a hangulatom miatt, nem úgy éltem át a könyvet, ahogyan kellett volna.

Itt már házassággal kezdődik, de igaz nem a főszereplők között, ez egy olyan dolog ami már eleve valami újjá tette a történetet. Quinn megmutatta, hogy jobbnál jobb, és újabb történetek írására képes.

Az eddigi történetek, vagy legalább is a szereplők tartoztak egymáshoz, itt akár lehetne szó külön álló regényről is. Nagyon keveset találkoztunk a többi testvérrel (vagy csak nekem tűnt kevésnek), nem rossz emiatt a könyv, csak nekem fura, megszoktam, hogy sűrűn-gyakran újra megjelennek, általában váratlanul, és nagyon odaillően! Hiányoztak az igazi évődő, csipkelődő családi összejövetelek.  Viszont az nem is illik ide, komolyabb a téma, komolyabbak a szereplők, csak egyszerűen mások, mint amit eddig olvastam,és még is szeretem.

Megvan Francesca és Michael között az a bizonyos harmónia ami miatt végül is elolvastam/befejeztem, és megszerettem őket is.

Bővebben hamarosan…

Idézetek:

“– Neked feleség kell. 
– Nem éppen az imént ígérted meg a férjednek, hogy nem nyaggatsz tovább ezzel kapcsolatban?
 – Ami azt illeti, nem ígértem meg – nézett rá a nő meglepetten. – John természetesen erre kért... 
– Természetellenesen – mormogta Michael.”

„– Ha jól emlékszem, valami megátalkodott pajzánságot akartál hallani. Kíváncsi vagy apró részletekre is? Esetleg, hogy milyen színű a lepedő? 
Francesca elpirult. A teringettét! Utálta, ha elpirult, de szerencsére az éjszaka elfedte ezt a pirulást. 
– Remélem, nem sárga – mondta, mert nem volt képes elviselni, hogy a beszélgetés úgy végződjön, hogy zavarban van. – Attól kissé sápadtnak tűnnél. 
– Rajtam nem lesz lepedő – mondta a férfi lassan, vontatottan. 
– Akkor is.”

Értékelés:

Kiadó: GABO Kiadó
Kiadás éve: 2011.