Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje

Fülszöveg:
Catherine élvezi a londoni szinglik gondtalan életét, mígnem az egyik éjszakai szórakozóhelyen megismerkedik Lee-vel. A férfi jó vágású, karizmatikus és titokzatos – elvarázsolja Catrherine-t és a lány barátnőit is. Amikor azonban kiderül, hogy Lee valójában kiszámíthatatlan, manipulatív és erőszakos, már késő: Catherine egyedül marad a kétségbeejtő helyzetben, és senki sem hisz neki. Miközben fokozatosan tárul fel előtte Lee sötét oldala, egyre jobban belegabalyodik a lelki terror és a szexuális kiszolgáltatottság sűrű hálójába. Vajon van-e kiút, el lehet-e menekülni a férfi elől, aki mindenre képes, csak hogy birtokolja vágyainak tárgyát…

Megindító, ahogy végigkövethetjük egy fiatal nő tehetetlen vergődését, miközben vele együtt rettegünk. A rendőrségi elemzőként dolgozó szerző olyan hitelesen és valósághűen ábrázolja a családon belüli erőszakot és az ennek nyomán fellépő pszichés zavarokat, hogy szinte az olvasót is megbénítja a kilátástalanság érzése…

„Izgalmas könyv egy olyan témáról, amelyről nem lehet eleget beszélni.” (Guardian)

„Mindig azt mondtam, hogy én sosem bonyolódnék olyan kapcsolatba, amelyben előfordulhat erőszak, hiszen az első gyanús jelre azonnal szakítanék. Ám ezután a könyv után rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű.” (The Bookbag)

*******

  A legelső dolog, ami miatt már hetekkel ezelőtt felfigyeltem a könyvre az a borítója volt és nem csak jó figyelem felkeltő és nem csak egy dísz, hanem egy részlet a történetből. 

  Eddigi szárnypróbálgatásim a thrillerek terén eddig Karen Rose-ig terjedtek. Mondom EDDIG. Mert mostantól a határ a csillagos ég. 

Miért olvasd el a könyvet?
Mert izgalmas, tanulságos, egyedi és az írónő stílusa garantáltan levesz a lábadról. Engem

magával ragadott, beszippantott és nem eresztett. Imádtam minden sorát. 

  Új korszak kezdődik az életemben, legalább is, ami a könyvek műfaját illeti. Eddig leginkább a romantikusok voltak nálam terítéken, majd a romantikus krimiknek köszönhetően pár éve, kicsit billent a mérleg, és ez volt az a könyv, ami bebizonyította, hogy imádom a pszichothrillereket, hogy nem kell félni a néha már horrornak beillő jelenetektől sem, mert ez mind csak egy történet, még ha olvasás közben túl könnyen bele is képzelem magam.

A történet: 
  Amit már a fülszöveg is elárul egy a húszas évei elején járó bulizós, gyakran mosolygós és szabad lány napról napra átalakul és az élete elszürkül egy olyan személynek köszönhetően, akiről senki nem gondolná, hogy erőszakra képes egy szeretett lánnyal szemben. Ez a múlt történése.
  Még mindig amondó vagyok, hogy nem hagynám magam ha én lennék Cathy helyében, csakhogy a saját környezetemben szerencsére nem is lenne rá lehetőség. Az ő esete más, neki tényleg csak a barátai voltak, amíg Lee ki nem forgatta az életét...

   Attól függetlenül, hogy a könyvet már lassan egy hete befejeztem még mindig nem hagy nyugodni. Egyszerűen beégett az agysejtjeimbe minden pillanata és minden érzés, amit kiváltott belőlem. Ez az az érzés, ami miatt imádok olvasni, amikor már csak az a kis apróság  mosolyt csal az arcomra, hogy tudom ajánlani másoknak is. Rám nagy hatást tett a könyv és újraolvasós kategória, ami a jövőt illeti.

   Eszembe jut a könyv, amikor csukom az ajtót, amikor kinézek ablakon, amikor kihúzom a fiókot, vagy amikor teát készítek.

A karakterek:
   Jól felépített és kidolgozott szereplőket formált meg az író. 

Cathy karaktere nagy változásokon megy keresztül és ezt a 360 fokos szöget lehetőségünk van végig követni, méghozzá kétszer is. 
A kedvenc karakterem Catherine mellett az új szomszéd Stuart, ő volt a fény a sötét éjszakában az egész regényen keresztül. 
  Tisztán és érthetően tárta elénk az író azokat a dolgokat, amiket fel lehet ismerni hasonló helyzetbe került áldozatokon, a jeleket, amikre kell figyelni, hogy időben lehessen segíteni és ez miatt van igazán mondanivalója az egész könyvnek. 

Miért tetszett nekem ennyire a könyv?
* Mostanában egyre gyakrabban ellenőrzöm az ajtókat, éjjelente felriadok és arra fülelek, hogy milyen neszek jönnek a lépcsőház felől, vagy ami még ijesztőbb, amikor éjjel a csengőm nyomkodják a villanykapcsoló helyett a megtévedt lakók. Ez miatt féltem olvasni a könyvet, nem akartam még olvasás közben is félni, és mégis az írónő úgy írta meg a történetet, hogy minden pillanatát élvezni, sőt értékelni tudtam. 
* Ami miatt a félős énem nem esett át a ló másik felére, az azért volt, mert Haynes megosztott módon tárta elénk a "múlt" és a "jelen" történéseit. Ez miatt egyszerre ismerem meg a két Cathyt, mert a lány teljesen más személy volt a múltban és a jelenben, mintha két teljesen különböző személy történetét olvasnám. Látszik, hogy az író nem csapott a hasára és talált ki ésszerűtlen érzelmi reakciókat, hanem komoly háttérmunkák és kutatások állnak a leírt pszichátriai esetek mögött.
* Bebizonyította, hogy nem csak könnyed, romantikus könyvek tudnak kikapcsolni.
* Szeretem ha egy könyv érzelmeket vált ki belőlem, és ez elérte, hogy az idegszálaim táncot járjanak, még akkor is, amikor teljesen kiszámítható volt előre a cselekmény.

Miért vártam ennyit, amíg végre meg tudtam írni a véleményem a könyvről?
  Valamilyen szinten túl személyesen álltam hozzá minden alkalommal az értékeléshez, hiszen egy olyan könyvről számolok be, ami nagy hatással volt rám, és ezt nem tudtam egyik alkalommal sem átadni, úgy ahogyan szerintem megérdemli.
  Most is érzem, hogy kihagytam sok dolgot, amiről persze be szerettem volna számolni, de talán ez jobb is így, mert az élmény teljesen új lesz Neked kedves olvasóm, ha úgy döntesz, hogy elolvasod a könyvet. Első kézből a legjobb mindent megtapasztalni!

Értékelésem: 5/5 (kedvenc)

Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2012.
Eredeti cím: Into the Darkest Corner