J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Fülszöveg:

   Az alig negyven-egynéhány évesen megboldogult Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városkát. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött háború tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel, kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a férjekkel, tanároké a tanítványokkal… 

Mert Pagford nem az, aminek látszik, és Barry megüresedett önkormányzati helye a valaha megélt legnagyobb háborút robbantja ki a helységben. Ki fog győzni a szenvedélyektől, köpönyegforgatástól, döbbenetes leleplezésektől viharos választáson? A The Casual Vacancy (Átmeneti üresedés) a páratlan mesemondó új alkotása az első olyan regény, amelyet Rowling a felnőtteknek írt.

   Kezdeném azzal, hogy határozottan nem az én műfajom a társadalmi dráma, ezt már pár mondat után megállapítottam... Mégis poszt írás közben is, és persze olvasás közben is egyre csak írtam és írtam a jegyzeteket és rájöttem, hogy felét sem tehetem bele a bejegyzésbe, mert ezek nem ide valóak. Miért?

   Véleményt kellene írni a könyvről és nem egy csomó handa-bandát arról, hogy milyen emlékeket váltott ki belőlem, vagy milyen filozófiai maszlagok jutottak eszembe. De közben meg kell említenem mindezt valamilyen szinten, mert hatott rám a könyv, még ha én azt nem is akartam az elején. Nem akartam írni róla, mert nem olyan, mint a többi amiről szeretek beszámolni nektek.

   Tehát, visszatérve a történethez és magához a könyvhöz:

Nem tetszett az elején. Aztán a végén sem. 

 DE egy rossz szavam sem lehet róla. Mert attól, hogy nem az én stílusom, még a könyv nem rossz, csak az én rózsaszín lelkivilágomnak túl sötét és komor a hangulata. Nevetni és szórakozni szeretek olvasás közben, nem csak szomorkodni és csak a rosszról olvasni...

   Egy kitalált kisvárosban játszódik az eset, Pagfordban. Barry megüresedett önkormányzati helyére sokan pályáznak, és megindulnak a kampányok, a piszkos játékok, bonyodalmak és a sok dráma.

  A történet kuszának tűnik az elején, talán ez is zavart meg leginkább, de persze a végére kiderül, hogy minden személy, család története, akiről szól, összefonódik akarva és akaratlanul is. Nem említek neveket, sőt a történetet sem mesélném bővebben, mert ezt mind úgy érzem, hogy  előítélet nélkül kel megtapasztalni.

   Az elején sokszor félre tettem, pár mondat után, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre jobban belemélyedek, kezdem megérteni a könyvet. Ahogy kezdett kibontakozni a történet már olvasni tudtam a sorok között. 
   Szeretem bemagyarázni a tudatalattimnak, hogy értem, amit az író közölni akar nekem a történetén keresztül, és rengeteg mondanivalója van ennek a könyvnek.

   Mondhatnám, hogy tanulságos volt, de valójában semmi újat nem mondott (Nekem). Eddig is tudtam, hogy a politika piszok dolog, mindig voltak, vannak és lesznek is olyan emberek, akik azt hiszik magukról, hogy ők mások felett állnak, hol ott jobban tennék, ha meghúznák magukat a csigaházban. 

  A probléma létezik, ha úgy veszem jó, hogy egy világhírű írónő ilyen témához nyúlt, mert beszélni kell róla, tenni kell ellene. De vajon ért valamit? Változások nem lesznek, ha nem teszünk ellenük. 

  A témák, amikhez nyúlt Rowling, az a családon belüli erőszak, erőszak az iskolában, drog, és leszokás, dílerek, nemi erőszak és halál. 

  Mindenki próbálja ki, hogy mi az ami neki tetszik, lehet szerencsével jár, de én még pár évig hanyagolom az ilyen irodalmat, elég sz@r dolog van különben is körülöttem nem akarok még olvasni is róla. 23 évesen (pár nap múlva leszek annyi), egy emberekkel foglalkozó szakmában túl sokat találkozom a való életben ezekkel a dolgokkal, talán azért is érintett érzékenyen a könyv maga. Egy ilyen romantikus lelkületű lánynak, aki az álmok miatt szeret olvasni, nem való az Átmeneti üresedés. Vagy tévedek?

Értékelésem:

Szívem szerint 5/1, de műfajilag 5/5

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2012.
Eredeti cím: The Casual Vacancy

Kép forrása: itt és itt.