Susan Elizabeth Phillips interjú 2012 (2.)

Engem személy szerint mindig is érdekel az az író aki olyan könyvet ír, amit mosolyogva olvasok végig, vagy nagy hatással van rám. Érdekel, hogy milyen személy, hogyan kezdte a pályafutását...

  Még tavaly májusban, amikor még nagy hévvel blogolgattam lefordítottam nektek egy interjút, amely 2005-ben készült kedvenc írónőmmel, a Várom a párom könyvével kapcsolatban. Itt olvashatjátok.

  Ezúttal egy sokkal frissebbet hoztam, amely tavaly készült júniusban, amikor Phillips nemzetközi turnéja alkalmából Horvátországban járt. Lefordítottam, mert ezt nem szabad kihagyni, ha igazi rajongó vagy.

Az eredeti itt olvasható horvátul. Szuper kérdésekkel és még szuperebb válaszokkal még jobban megkedveltette magát. Remélem, hogy Nektek is tetszeni fog, öröm volt számomra a fordítás, vagy néhol a ferdítés. :D

Magnolia ezúttal is köszönöm a segítséged! :)

Először is azzal kezdeném, hogy Önt javíthatatlan romantikusnak tartják. Igaz ez?

SEP: Igen, én egy romantikus lélek vagyok. Tényleg hiszek a szerelemben, nem csak a romantikusban, hiszem, hogy az emberek tényleg képesek szeretni egymást, felismerni ha lélekben is társak. Azt gondolom, hogy a világ csak így lehet egy jobb hely. Nem tudom, hogy ettől leszek-e romantikus alkat, de hiszek abban, hogy a szerelem képes bennünket vezetni a világban.

Mit gondol arról, hogy aki romantikus regényeket ír, annak romantikus alkatnak is kell  lennie?

SEP: Nem szükséges, vannak olyan barátaim akik nagyon is realisták. Tudja, a romantika szó önmagába foglal egy csomó mindent, mint a virág, vacsora, gyertya... De ez nem egy módja annak, ahogyan az életet éljük. Szerintem ahhoz, hogy egy jó romantikus történetet írj, hinned kell a szerelemben, de realistának is kell lenned.

 Ön ilyen módon éli az életet?

SEP: Igen, én pontosan ilyen módon élem az életem. Igyekszem tisztában lenni azokkal a dolgokkal, amik körülöttem történnek, szeretem a családom, a karrierem, az olvasást. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy az egész világon vannak olvasóim - ez valóban egy áldás és egy csodálatos dolog.

Számomra a legjobb dolog a könyvekben a humorérzék, a váratlan helyzetek, és a fejlemények. Hogyan dolgozza ki a történeteket?

SEP: Általában, amikor elkezdem írni a könyvet, az elején még csak ötletem van - egy-egy karakterről, vagy helyzetről. Az írók többsége, akiket ismerek már a kezdetnél tudják a jelentősebb dolgokat, amikről majd írni fognak. Nálam nem ez a helyzet. Én legtöbbször nem tudom, amíg el nem kezdem írni. Számomra ezért a könyvírás egy kreatív folyamat. Ahogy írom, úgy fedezem fel a történetet és a karakterek személyiségét. Amikor elkezdem írni, csak egy körvonala van meg az egésznek, és ebből írom lassan fejezetről fejezetre. Addig írom és javítom, amíg fel nem fedezek mindent a történetről és a karakterekről.

Már ez elején tudja, hogy mi lesz a könyvek vége?

SEP: Persze, tudom, hogy a két hős végül együtt lesz. Hiszem, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy depressziós könyvek olvasásával töltsük, így a végük biztosan boldog lesz, de az amit nem tudok, hogy hogyan fog mindez kialakulni.

A karakterek a könyveiben fikciók, vagy vannak a való életből is, esetleg ismerősei közül?

SEP: Vannak a való életből, de a legtöbb a képzeletem szüleménye.

Van kedvenc karaktere a könyvekben? Mennyi időt vesz igénybe a kutatás, és a teljes történetet kitalálni?

SEP: Mindegyik karakter kedvencem, egyszerűen nem tudok dönteni és kiválasztani csak egyet, mert, ha nem szereted a szereplőket a könyveidben, akkor egyáltalán nem is kellene írnod róluk. Egyes könyvek több időt vesznek igénybe a kutatásra, minden attól függ, hogy milyen a történet. Az utolsó könyvem, a The Great Escape nem igényelt sok időt, mert a karakterek és a történet már ismerősek voltak az előző könyvekből.

Hogyan néz ki a könyvírás folyamata Önnél - minden nap ír, vagy csak amikor ihletet kap?

SEP: Elvileg írok a hét minden napján, kivétel amikor utazom, vagy csütörtökön, amikor az unokáimmal vagyok. Ha a honlapomra látogattok, ott láthattok képet az irodámról - gyönyörű hely a házamban, rengeteggel könyvvel és egy szépen berendezett asztallal. Amikor írni akarok, előveszem az én nagyon régi és agyonhasznált laptopom, amely nincs csatlakoztatva az internethez és dolgozom. Nyáron szeretek kimenni a természetbe és ott írni, télen a nappaliban, vagy a vendégszobában. Ezeken a helyeken szeretek írni, nem egy tipikus irodákban.

Ki az, akinek először odaadja olvasni, amit írt?

SEP: A szerkesztőm olvassa először a történetet. Soha nem adom oda senkinek, amíg nem vagyok vele tökéletesen megelégedve. De azt meg kell jegyeznem, hogy írás közben is kapok segítséget másoktól, ezt elfelejtettem megemlíteni az előbb. Szerencsére a férjem elég sokat ért a sporthoz, és amikor olyan témáról van szó a könyvben, akkor jól jön az Ő segítsége. Például a nemrég megjelent könyvemben a főszereplő golfos (Zsák a foltjában), amihez a férjem nagyon is jól ért. Ugyanez volt a helyzet az amerikai focival a másik regényemben. 

Mit gondol a Chic lit kifejezésről, amelybe az emberek elég gyakran besorolják?

SEP: Úgy gondolom, hogy a Chic lit egy különleges fajtája a könyveknek, és minden Bridget Jones naplójával kezdődött, amit egyszerűen imádok. Csak az egy másfajta romantika, mint, amit én írok. A különbség a történet elemeiben van - a Chic lit a női karrierről beszél és hasonlók, továbbá nem magán a romantikán van a hangsúly a könyvekben. A könyveim a hősnők utazásairól szólnak - kezdetben általában egy krízisben találják magukat (családi támogatás, vagy munka nélkül maradtak), és a végén megtalálják a önmagukat.

És ők mind szépek. Miért csak szép karakterek vannak az összes könyvben?

SEP: A könyveimben a nők nem mindig szépek, de a férfiak igen. Miért írnék könyvet csúnya emberekről? Ha a nők szépek, nem jelenti azt automatikusan, hogy boldogok is. Mondjuk a regényeimben voltak hősnők akik szépek és sikeresek voltak, de ez csak bajt okozott nekik. Mégis a történeteim többségében a hősnők tipikusan egyszerű nők, szemükben szép mosollyal, de nem feltétlenül gyönyörűek. 

Eddig 20 könyve jelent meg. Hány könyvötlete van még?

SEP: A 21. regényem júniusban jelenik meg, és most kezdem a következő munkálatait. De valójában nem tudom még mennyi könyvtervezet van a fejemben. A családomban a nők sokáig élnek, az édesanyám megélte a 101 évet, de a végén mind egy kicsit megbolondulunk. Ezért írok addig, amíg az őrület el nem kap. :)

Sok Önhöz hasonló írónő van, szeret lógni velük?

SEP: Persze, mindannyian szeretünk együtt lenni, és ezért egy szervezet is megalakult, amit Amerikai Romantikus Íróknak neveznek (Romance Writers of America). Ez a második legnagyobb szervezet az országban, közéjük tartoznak azok az írók, akik megjelentették már a könyvüket és azok is akik még nem. A legtöbb közeli barátnőm szintén írással foglalkozik, halljuk egymást telefonon, és e-mailen keresztül, támogatjuk egymást. Általában szép az írói élet. Leírhatatlanul érdekes minden találkozó, interjú, utazás, amit a könyvednek és az írásnak köszönhetsz. S mégis másfelől szép hazatérni és visszatérni a normális kerékvágásba. Ennek is van pozitív oldala.

Amikor az utazásól és a találkozókról beszél, van olyan hely, ahol különösen népszerű az olvasók között?

SEP: A legnagyobb nemzetközi olvasóközönségem Németországban, Kelet-Európában van, valamint Spanyolországban és Japánban, de az USA-ban is.

Mit tart a legnehezebbnek, amikor az írásról van szó? 

SEP: Az írás, már magában nehéz. És a 21. könyvem kiadása után se lesz könnyebb. Ugyanúgy nehéz, mint a kezdetkor. Igazából minden írás egy kihívás - ezt szeretem, mert nem unalmas és tényleg kell rajta rendesen dolgozni.

Hogy érezte magát, amikor kiadták az első könyvét?

SEP: Ez egyébként nagyon hosszú történet, melyet maximálisan le fogok rövidíteni, meg is lehet találni a honlapomon (www.susanephillips.com). Az első regényt a barátaimmal írtam meg, és csak egy történetet akartunk ami tetszik nekünk. A könyvet nagyon rövid időn belül kiadták. Azok más idők voltak, minden egyszerűbb volt.

Mi az az üzenetet, amit reményei szerint az olvasók megtalálnak a könyveiben?

Zsák a foltját- Horvát borító

SEP: Legyenek kedvesek - önmaguk és másokkal szemben. Szintén szeretném, hogy a nők érezzék magukat erősebbnek, érezzék magukat jobban. Időnként a saját Facebook oldalamon próbálom ösztönözni őket a dicséretre - hogy mondjanak magukról valami szépet. Mert nagyon érdekes, amikor az embereket arra kéred mondjanak valami szépet magukról, mindig a gyerekeket és a férjüket dicsérik... Nagyon nehéz a nőket bátorítani, hogy valami szépet mondjanak pont magukról. Ezért mindig azt mondom - minden reggel legalább egy szép dolgot kell mondanunk magunkról. 

És végül, mondana valamit legújabb könyvéről?

SEP: A könyv címe The Great Escape, ami tulajdonképpen a Zsák a foltjának a folytatása. Lucy-ról szól, aki készül hozzámenni Tedhez, de már az elején otthagyja őt az oltárnál. Így kezdődik ez a történet is, és ebből bontakozik ki az egész történet főszála: a kalandja egy ismeretlennel a motorján. Az új regény melyen dolgozom ismeretlen karakterekről szól, különbözik majd a többitől. Nem árulok el többet, mert még én sem tudom, hogy hogyan fog végződni.

Képek forrása: itt, itt, itt.