Vendégblogger - Nicole Christie: Falling for the Ghost of You

Claretha első vendégblogger bejegyzéséhez a Falling for the Ghost of You című könyvet szemeltem ki Goodreads olvasási listájáról. Elsősorban, mert láttam, hogy 5 csillagra értékelte, majd mert elmondta, hogy maga a történet nem ért annyit, de az érzelmeire hallgatott a pontozásnál. Ezzel magamra emlékeztet, hiszen lehet egy történet sablonos, ha jól van előadva és ezt ő is fontosnak tartja. Kifaggattam a könyvről és Clarethának köszönhetően várólistára tettem. Pár rövidebb idézetet le is fordított nektek a regényből.

Kristina: Mesélj nekem egy kicsit a történetről. Mi az, amitől felejthetetlen lesz? Mitől tűnik ki a többi hasonló könyv közül?

Claretha: A Falling for the Ghost of You egy rendkívül egyszerűen megírt, eléggé sablonos regény. A legjobb jelző rá az aranyos. Adott egy tinilány, aki a nyarat távol töltötte a barátjától, és mikor hazaér, rájön, hogy megcsalták. És ha ez még nem lenne elég, a világ legdögösebb pasija előtt bukik fel, és még a nadrágja is elreped a fenekén. Kínos? Egy cseppet. Ehhez jön még hozzá, hogy az anyja extrém rövid ismertség után készül férjhez menni, és a leendő mostohapapa fia a korábban említett szívtipró. Eddig, mint egy vérbeli brazil szappanopera, nem? És ez csak fokozódik, amikor a szülők előnászútra mennek, és a sors úgy hozza, hogy Violetnek össze kell cuccolnia a szoknyavadász mostohabátyjával, Zane-nel, akivel csak úgy repkednek a szikrák közöttük. És ahogy telik az idő, és a szereplőink jobban megismerik egymást, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Már csak azt kellene kitalálni, hogyan tálalják a dolgot a szülőknek… És Violetnek ki kellene derítenie, hogy mit rejteget Zane. De mi van akkor, ha a szexi mostohatesó titka mindent tönkretesz? Mi van akkor, ha Violetnek összetörik a szíve?

És akkor érkezhet a kérdés, hogy ha az előbb írtak alapján a történet ötből max. három csillagos, miért adtam ötöt neki a Goodreadsen? Hát azért, mert nem érdekel, milyen gyenge és szürreális helyenként, hisz a humor kárpótol mindenért. Komolyan, hónapok óta nem nevettem olyan jókat, mint olvasás közben. És ami a másik fontos szempont volt, amikor a csillagokat osztottam, az az, hogy volt benne egy olyan csavar, amire még álmaimban sem gondoltam volna. Engem nem könnyű meglepni. Az általam olvasott regények 90%-ában mindig tudom, mi fog történni, nekem nincsenek bennük csattanók. Na, de ebben? Élénk képzelőerőmmel ezerféle dolgot magam elé vetítettem, csak épp azt nem, amelyik végül bekövetkezett.

Szóval a kérdésedre válaszolva, a humorával tűnik ki igazán a hasonló témájú és stílusú könyvek közül. És ez a humor húzza fel az egyébként közepes regényt ötcsillagosra a számomra. :D

K: Stílusa? Műfaja? 

C: Ezt a regényt az elvakultan romantikus kortárs kategóriába sorolnám, már ha van ilyen :D És ezt vegyétek figyelmeztetésnek! Komolyan, csak az kezdjen bele, aki szereti az ilyet, különben nem fog neki tetszeni.

K: A szereplőket jellemeznéd? Volt kedvenced, vagy olyan esetleg, akivel nagyon nem találtad meg a közös nevezőt? 

C: Violet eléggé kettős személyiség. Egyrészt ott van a komoly, felelősségteljes oldala, aki regényírással kereste a kenyerét, amíg az édesanyja beteg volt. Ezt az oldalát szerettem, mert roppant érett volt. De a másik, a tizenhét éves tinilány énje egyszerűen idegesítő volt. Komolyan néha a hajamat téptem volna a folytonos féltékenységétől, és a csitris viselkedésétől.

Zane első látásra a tipikus szoknyavadász, aki szinte minden nap más nővel bújik ágyba. Majd közelebbről megnézve láthatjuk, hogy igazából egy kedves srác. Mindig ott van, amikor Violetnek szüksége van rá, tud elképesztően romantikus, ugyanakkor domináns alfahím is lenni, és jókat lehet vele beszélgetni. Jó az ízlése a filmek terén, és imádja a „csináld magad” videókat nézni a neten, valamint odavan az alternatív energiaformákért. Csak az a titkolózás ne lenne…

Laurennel, Violet barátnőjével igen furcsa

volt végig a kapcsolatom. Még most sem tudom, mi a véleményem róla, pedig már majd egy hónapja olvastam a regényt. Kétségtelen, hogy voltak jó pillanatai, és elég jó barátnője volt Violetnek, de annak alapján, amilyen életet élt, és annak tudatában, ahogy utolérte a sorsa, én borzasztóan felelőtlennek tartom a viselkedését, és igazából hiteltelennek is az írónő ábrázolását, mert egyáltalán nem olyan lánynak ismertük meg Laurent, aki olyan dolgot tesz, amit tett, ráadásul olyan meggondolatlanul. 

A kedvencem pedig Violet anyukája, Lily volt. Leszámítva azt, hogy a valóságban nem igazán tudnék elképzelni egy ilyen anyát, a regényben mindig fantasztikusan szórakoztam a beszólásain. Biztos mindenki átélt már olyan kínos pillanatot, ami annyira szörnyű volt, hogy igazából már legszívesebben röhögött volna rajta. Na, Lily rengeteg ilyen pillanatot okoz. :D

K: Goodreadsen láttam, hogy van, aki New Adult és van, aki Young Adult kategóriába sorolta. Szerinted mitől gondolták azt, hogy egyikbe, vagy a másikba illik?

C: Én magam sem tudnám százszázalékos bizonyossággal kijelenteni, hogy melyik kategóriába is tartozik a regény.

Bár a főszereplő lány, Violet, tizenhét éves gimnazista, ami inkább a Young Adult kategóriába

helyezné a regényt, a viselkedése azonban jóval érettebb a koránál. Valamint a cselekményben igencsak erősen jelen van a szexualitás, ami ismét inkább a New Adult könyvekre jellemző, ugyanakkor nincs túlságosan részletezve a testiség, tehát akár a Young Adultba is beleférne.

Ha viszont magát a történetet vesszük, bár az írónő megpróbált komolyabb tartalmakat is belevinni, én egyszerűen nem tudtam komolyan venni. Valahogy végig olyan tündérmeseszerű volt az egész, amitől meg inkább Young Adult-nak érződött az egész történet.

Saját véleményem szerint a Young és New Adult műfaj határán egyensúlyozik a könyv, és a cselekmény közben hol ide, hol oda tartozik inkább. Nem lehet egyértelműen rásütni egyik kategóriát sem.

K: Nekem tetszik a borító. Ugye a könyvben is van egy ilyen jelenet? Mennyire bontakozik ki a szenvedély? 

C: Nem akartam spoilerezni, de mivel rákérdeztél, elárulom, hogy igen, lesz egy ilyen jelenet a regényben. :D Hogy mennyire bontakozik ki a szenvedély? Hát, jó néhány csókcsatának a tanúi lehetnek az olvasók, és bizony bővelkedünk a forró pillanatokban is, de az írónő nem részletezi magát a testiséget. Én +16-os karikát tennék rá.

K: Melyik magyarul megjelent könyvhöz hasonlítanád? 

C: Hát, ez egy nagyon fogós kérdés. A humorát tekintve én mindenképpen Leiner Laura: Szent Johanna Gimijéhez, vagy Jennifer Cruise regényeihez hasonlítanám. Mindegyik írónő sziporkázik, és az olvasó egyszer csak azon kapja magát, hogy a legképtelenebb helyeken, és helyzetekben fakad hangos hahotára (*én a villamoson jártam így, kicsit furán néztek rám az emberek :D). Viszont maga a cselekmény az erotikus színezet miatt inkább a mostanában felkapott New Adult regényekre hajaz.

Én ajánlom mindenkinek a regényt, aki akar egy jót szórakozni. Nem kell nagy történetre számítani, de a benne lévő humor fergeteges. És akkor jöjjön néhány idézet A Falling for the Ghost of You-ból. Az utolsónak választott idézet egy kicsit hosszú, de csak így lehet teljes egészében érteni. És az egész regény tele van ilyen szituációkkal :D

Idézetek a regényből:

„Egyik kezét lecsúsztatja remegő hasamon keresztül a nadrágom gombjára. Csak amikor már a cipzáramat húzza lefelé, jut eszembe hirtelen, hogy…

- Várj. – Ragadom meg a kezét, hogy megállítsam. – Nem csinálhatjuk. Én… most vannak azok a napok a hónapban. 

Zane egy kicsit hátrébb húzza a fejét, és rám sandít.

- És?

Grimaszolok.

- És… nem!

Belenyög a nyakamba.

- Violet, kicsinálsz!

- Kicsinállak? – Bámulok rá méltatlankodva. – És mi van velem? Ezen a ponton, én vagyok az, aki szűzen fog meghalni.

Zane felnevet, és megpuszilja az orrom hegyét.

- Bízz bennem, nem fogom engedni, hogy az megtörténjen.”

„- Baszd meg, Violet – káromkodik durván. Az arcán uralkodó gyötrődő kifejezés pont a testem megfelelő helyein fejti ki hatását. – Tartozok neked egy új fehérneművel – morogja.

- Miért?

- Mert ezt le fogom tépni rólad.”

„- Nos, Zane, ugye milyen szép színe van Violetnek? – kérdezi anya kétségbeesetten mosolyogva. – Nemrég jött haza Hawaii-ról.

- Oh, tényleg? – Előredől, egyik karját az asztalon pihenteti. – Melyik szigeten voltál?

Oh, hűha, annyira jó illata van!

- Oahu – motyogom röviden.

Tudom, hogy anya arra vár, részletesebben is fejtsem ki a dolgot, de nem teszem. Megpróbálja elkapni a tekintetemet. Úgy csinálok, mintha lenyűgözne a kezemben tartott villa. Szinte érzem, ahogy anya egyre zavarodottabb és zavarodottabb lesz a nyilvánvaló barátságtalanságom miatt.

- Igen, sztriptíztáncosnőként dolgozott a nagyanyja pékségében – böki ki.

Mi?!

Akkora balszerencse, hogy a szám éppen tele van rizzsel. Miért kellett ekkora falatot bekapnom? Szinte örökké tart, mire megrágom!

- Sztriptíz egy pékségben, huh? – mondja Zane egy nevetségesen imádnivaló mosollyal. – Ez állati király.

Megalázva rázom meg a fejemet.

- Én nem… Nem vagyok sztriptíztáncosnő – hebegem, és rettenetesen zavarban vagyok.

Anya szemei elkerekednek.

- Oh, nem! – kap levegő után. – Tényleg sztriptíztáncosnőnek neveztelek?

Talált-süllyedt, anya.

- Nem vagyok… – mondom kínosan nevetve Billnek és Zane-nek. – Ez annyira… miért mondtad ezt, anya?

Nem igazán láttam a hasonlóságot apa és fia között. Addig nem, amíg el nem kezdtek mindketten köhögni az öklük mögött.

- Annyira sajnálom! Nem tudom, miért mondtam ezt… a dolgok csak úgy kicsúsznak a számon, amikor igazán ideges vagyok. Violet a lehető legtávolabb van egy prostituálttól…

Aaaauuucccsss!

- Sztriptíztáncosnőtől, anya – mondom összeszorított fogaimon keresztül.

Soha máskor nem nézünk ki jobban anya-lányának, mint amikor az arcunk bíborvörösre gyúl a megalázottságtól.

- Igen, persze – mondja anya. A kezei már remegnek! – Violet nem prostituált, és nem is sztriptíztáncosnő. Igazából, pont ma mondta el nekem, hogy még szűz.

Hát, ennél már semmi nem lehet rosszabb. Egyszerűen képtelenség.

Valamilyen oknál fogva, azon kapom magamat, hogy Billt bámulom. Ő elkapja a tekintetemet.

- Jó neked, Violet – mondja félszegen.”