Babaprogram 1. rész - Tervezéstől a sikerig

Évekkel ezelőtt azért hoztam létre ezt a blogot, hogy kiírhassam magamból a gondolatokat. Nem is mertem arra gondolni, hogy érdekelni is fog valakit, hogy mi a véleményem a könyvekről, bizonyos témákról. Annyi kedvenc történetet ismertem meg, hogy végül ezt a módját választottam arra, amivel mások figyelmét is felkelthetem egy-egy imádott regényre.

Nagyon sokat fejlődtem hónapról-hónapra, az írásom részletesebb lett, a gondolatlevezetéseim összeszedettebbek, legalábbis remélem. :D A kuszaság a részemet képezi, ezt el kell fogadni. A mai napig nem mertem régi bejegyzéseimet újraolvasni, mert tudom, hogy a sok hibát, fura mondatszerkezeteket nekiállnék kijavítani, és azzal akarva akaratlanul átírnám az akkori gondolataimat is. Ezek a bejegyzések amiket tervezek, most mégis mások lesznek, nagyon személyesek és teljes mértékben szubjektívek.

Újra az íráshoz fordulok, mert soha nem volt még akkora káosz a fejemben, mint ezekben a hónapokban. :) Sőt azt is remélem, hogy tanácsaimmal, tapasztalataimmal segíthetek másokat is, akik ugyan ebben a cipőben járnak, vagy majd fognak. Sőt szívesen várom mások véleményét is. Néha talán túl részletes leszek, de próbálom magam visszafogni. :) 

2016. elején már többször is előkerült a téma kis kuckónkban, hogy lassan komolyabban is foglalkozhatnánk a baba témával. Majd júniusban úgy döntöttünk nincs mire várni, úgysem mi szabjuk meg, hogy mikor sikerül összehozni. Tavaly nyáron ünnepeltük, hogy 9 éve vagyunk együtt a párommal, én 26 évesen késznek éreztem magam, elsősorban felelősségteljesnek arra, hogy anyává válhassak. 

Az első dolgom az volt, hogy az ismerős kismamákat kifaggattam arról milyen vitaminokat érdemes szedni tervezéskor. Akkor Femibion 800-at vásároltam, csapán azért mert ezt ajánlották.

Tudtam, tisztában voltam vele, hogy a természet dönti el az időpontot, mégis csalódott voltam júniusban, majd júliusban is, augusztus közepén, csupán 3 hónap próbálkozás után már olyan gondolatok fogalmazódtak meg bennem, hogy biztos valamilyen baj van velem amiért nem sikerült. 

Majd augusztus legvégén bizonyos jelzéseket fedeztem fel a testemen. Nagyon érzékeny mellek, hangulatingadozás. Mindez PMS jele is lehet, de legbelül éreztem, hogy ez már bizony több annál. Túl korán, a reklámoknak bedőlve vásároltam is több korai tesztet. :D Az elsőt 4 nappal a menstruáció előtt végeztem el, természetesen negatív lett. 1 hétre rá, viszont megjelent a második kis naaagyon halvány piros csíkocska. Hiába terveztem, hogy majd meglepem a párom, egy pillanatig sem bírtam titokban tartani :D Minden elismerésem azoké, akik véghez tudták vinni a meglepetést.

Felfázás, vesegörcs, irány a sürgősségi és antibiotikumos terápia követte az örömhírt. Majd az első jelentkezésem a szülész nőgyógyásznál, a fogadott orvosomnál. Augmentin Duot szedtem, ezt csak megnyugtatásként írom, hogy 4-5 hetesen rá voltam kényszerülve, de minden doki nyugtatott, hogy a babának nem fog ártani.

Életemben nem volt semmi sem nehezebb, mint titokban tartani a család és ismerősök előtt. Közben magamban féltem, hogy de mi van, ha árt a babának a gyógyszer. Annyi rémhírt lehet olvasni arról, hogy az első trimeszterben mi minden ártalmas. 

Minden szép és jó volt, az étvágy megnőtt, többen viccelődtek is a terhességgel, de senki nem gondolta komolyan. :D Majd jöttek a reggeli émelygések a 7. héten. Klinikán dolgozom szakápolóként, a szagok, a korai ébredés az éjszakai műszak egyre nehezebbé váltak, így a 8. héten kénytelen voltam jelezni a munkahelyemen, hogy helyzet van. :) Rettegtem az miatt, hogy túl korán mondtam el. Rettegtem az miatt, hogy ilyen gyorsan sikerült összehozni a babát. 9 hetesen elkezdődött a hányás, nagyon vicces volt munkán is a mosdóba rohangálni. :D Miért nevezik reggeli rosszullétnek, ha a nap bármely szakán rád törhet? És a poén az egészben, hogy akkor kezdtem megnyugodni, amikor a hányás kezdődött. Mert mindez egy jel volt arra, hogy a terhességem jól halad előre, a hormonszint biztosan megfelelő. 

A 12 hetes genetikai ultrahang előtt már megint rettegés volt, hogy mi van ha... Ezt nem lehet elkerülni, az anyai aggódás már abban a pillanatban a részeddé válik, amikor megfogan a csöppnyi apróság. Még azt sem tudod hogy néz ki, még csak egy apró foltot látsz az ultrahang képen, de te már a legtisztább és legőszintébb szeretet érzed iránta, ami a világon létezik. :) A 12 hetes UH nekem nagy szerencse volt, a doktornő aki végezte nagyon kedves volt, és ami még fontosabb alapos. Tanulók voltak bent, így mindent kérdés nélkül magyarázott, megszámoltuk a baba ujjacskáit, a szívverését hallgatva már gyülekeztek a könnyek.  

Majd 15. hét végén először éreztem a mozgolódást odabenn. Hát engem szabályosan megbökött háromszor, hogy hahó bizony itt vagyok. :D Ez is már egy biztos pont volt, ami megnyugtatja az anyukát arról, hogy továbbra is minden rendben. Szerencsém volt, mert azért inkább az a gyakori, hogy első babás anyukák csak a 20. hét környékén érzik először.

Az émelygést az elején tudtam azzal kordában tartani, hogy korán reggel ettem száraz kekszet, banánt. A kávét, szénsavas üdítőket nagyon gyorsan elhagytam. Mondanám azt, hogy próbáltam vigyázni az étkezésre, de hát az émelygés nagy úr, és 14 hét végére örültem, ha van olyan étel ami tetszik az én babócámnak. Mondtam is a páromnak, hogy ez a gyerek nagyon válogatós már most. :D A 17-18 hétig egy kocka csokit sem tudtam lenyelni, pedig mindig is csokiimádó voltam. Hadd ne mondjam bevásárlásnál nagyban kerültem a csokis részleget, még csak a csomagolástól is undorodtam. Eddig tartott nálam a hányós időszak, fogytam 3 kg-ot, ami teljesen normális, nem kell aggódni. A terhesvitamin ilyenkor nagyon fontos, már szeptemberben váltottam Ladeevitre. Azért döntöttem ez mellett, mert olcsóbb, mégis minden megvan benne a folsavtól kezdve, ráadásul Omega 3 is, amiről azt mondják a nagyok, hogy érdemes szedni.

Sajnos a sok kipróbált magnézium készítmény közül nekem csak a Magnosolv vált be, a többit egyszerűen nem fogadta be a szervezetem, még a MagneB6-tól is rosszul voltam- A Ca pezsgőtablettával is csak kétszer próbálkoztam, végül a Citrokalcium tabletta vállt be. Na és a legfontosabb a sok folyadékbevitel.

Hamarosan megint jelentkezem... :) Történt még sok minden, már a 24 hetet taposom, de ezekről majd máskor mesélek.