Nalini Singh: Angyaltánc

− A vámpírvadászból angyallá változott Elena és arkangyal szerelme, Raphael visszatérnek otthonukba, New Yorkba. Megkezdhetik közös életüket és felfedezhetik, hogy valóban nagy szükségük van egymásra: az arkangyalnak Elena emberségére, a lánynak pedig Raphael erejére és támogatására, hogy megküzdhessenek saját démonaikkal.

Nyugalmuk azonban nem lehet zavartalan, a világ a feje tetejére áll körülöttük. A bolygót megmagyarázhatatlan földrengések, szökőárak és árvizek kezdik pusztítani, egy újabb gyilkosságsorozat pedig mindkettőjüket személyesen érinti. Egy ősöreg arkangyal ébred évezredes álmából: Raphael anyja vissza akarja kapni a fiát.

"− Milyen halandónak lenni?

A lányt meglepte a kérdés, elgondolkodott néhány másodpercig, mielőtt válaszolt.

Az élet hirtelen történik. Ha véges az időd, minden pillanat nagyobb jelentőséget nyer, és ezt egy halhatatlan soha nem értheti meg.

Jason kitárta csodás szárnyait, amelyek tökéletesen beleolvadtak az éjszakába.

− Amit te véges időnek hívsz, az mások számára menekvést jelent. − Azzal felemelkedett, mielőtt Elena válaszolhatott volna, és egy pillanat múlva már csak egy árny volt a sötétedő égbolton."

   Amit Nalinit végérvényesen bebizonyított az a találékonysága, krimi író tehetsége és igazi romantikus lelkülete. Újraolvasva is élvezetes volt, sőt. Egy év telt el mióta először olvastam, talán mégis hosszú idő, mert azt hittem, hogy több mindenre emlékeszem a történettel kapcsolatban és olvasás közben kiderült mennyit tévedtem. Újra és újra meglepett mennyire magával ragad az egész könyv. 

   Hirtelen fordulatok, váratlan események, megjósolhatatlan végkifejletek, romantikus pillanatok, véres jelenetek, de mégis harmóniában az egész, hihetetlen, hogy mindezek egyensúlyban vannak, minden arányosan. 

„Elena felegyenesedett és figyelte, ahogy Méreg feltápászkodik. Legszívesebben visszarúgta volna a földre.

− Meg is vakíthattál volna!

A vámpír megvonta a vállát.

− Meggyógyultál volna. De rohadtul fájna, és akkor legközelebb emlékeznél rá.

Elena becsukta a szemét és elszámolt tízig.

− Igen, igazad van − mondta, amikor felemelte a pilláit. Méreg pislantott egyet, vágott pupillája összehúzódott amikor felnézett.

− Szóhoz sem jutok. − De úgy tűnt, másként azért még ki tudta fejezni magát. Hihetetlenül elegáns mozdulattal meghajolt ugyanis a lány előtt, és amikor felegyenesedett, csókot dobott neki. − Még egy kört?"

   Ahogyan a fülszöveg is elárulja Elena és Raphael visszatérnek New York városába. Tetszik, mert attól függetlenül, hogy egymásra találtak és kölcsönösen szeretik egymást, Nalini gyönyörűen bemutatja, hogy hogyan válnak napról napra nélkülözhetetlenné egymásnak, hogyan tanulnak meg együtt élni, elfogadni és igazán megismerni a kapcsolatukat.

   Nem elég szeretni, küzdeni kell nap, mint nap azért, hogy egy kapcsolat erős és szilárd maradjon és ezt az üzenetet Singh nagyon szépen beleszövi a történetbe, tisztán kivehető a mondanivalója. 

"A két férfi szétugrott. Mellkasuk hullámzott, félmeztelen testüket izzadság borította, leeresztették veszélyesen éles fegyverüket és Elenára néztek. Illium csodaszép volt, Méreg pedig annyira más, hogy az ismeretlensége vonzónak tűnt. Ezek ketten, villant át Elena agyán, rohadt gyönyörű látványt nyújtanak. Sara azt mondaná rájuk, módfelett nyalandók."

    A mellékszereplőkből is egyre több morzsát hint, és ezzel nagyon szépen eléri azt, hogy találgassak vajon melyik szereplő könyve íródik meg legközelebb, mert abban biztos vagyok, hogy a legtöbbjük életét elénk tárja majd előbb vagy utóbb. 

   Dmitri könyve (az Angyalkard) már megérkezett, írtam róla, nem titok, hogy szerettem minden egyes sorát. Jason könyvét bevallom annyira nem vártam, mint az előbb említett vámpírét, de az csak addig volt, amíg nem olvastam újra a sorozatot, és nem rántott magával az egész megint. Jobban odafigyeltem a részletekre, próbáltam a sorok között olvasni. Egy egy megjegyzése a szereplőknek elég volt arra, hogy a kis szikra a szívemben örült nagy lánggá erősödjön és sikerüljön mindenkit megkedvelni. Aodhan és Jason, Naasir és Méreg mind mind egy különleges és egyedi karakter, Illium sem marad ki természetesen. A Hetek tagjai, és mindnek megvan a maga fájdalommal telt múltja, akik arra várnak, hogy Nalini megalkossa a hozzájuk való hölgyet, akik majd eltüntetik a lelkükben lévő sötét foltokat. Tudom elég drámaian hangzik, de szerintem igazam van, mert mindegyiknek megtépázott lelke van, ami gyógyulásért kiállt. 

"− Miért bámulsz, Elena? − kérdezte Illium anélkül, hogy szemét levette volna az ujjai között táncoló pengéről.

A válasz ösztönösen bukott ki a lányból, ilyesmiket szokott Ransomnak is mondani, amikor cikizni akarta.

− Olyan csini vagy, nehéz ellenállni neked.

Egy villanó mosoly, a válaszban arisztokratikus akcentus:

− Nagyon nehéz viselnem ezt a terhet, az már igaz."

   Már nagyon régen éreztem, ezt, tudjátok az az érzés amikor annyira megérint egy könyv világa, karakterei, egyszóval minden egyes része, hogy az utolsó mondat elolvasása után egy tátongó űr marad a lelkedben. Nagyon gyorsan be szeretném ezt tömni, szóval nem lehetne azonnal a kezemben a folytatás? Elena és Raphael folytatást szeretnék. Mert lesz. Caliane megjelenése biztosan nem marad nyom és tettek nélkül.

   Az a baj, hogy annyira szeretem  sorozatot, hogy egyszerűen nem jönnek a szavak, amivel leírhatnám, hogy mennyire de mennyire ajánlom olvasásra az összes Nalini Singh könyvet, mert megéri. Bennem még ennyi érzelmet egy könyv sem tudott ébreszteni, mint az Angyali vadász sorozat részei. 

   Értékelésem: 5/5

Kiadó: Egmont Dark

Kiadás éve: 2011.

Sorozat: Angyali vadász 3. része

Eredeti cím: Archangel's Consort