Nalini Singh: Angyalcsók

A vámpírvadász, Elena Deveraux álma valóra vált: angyallá változott – de időre van még szüksége, hogy megerősödjön és szárnyra kaphasson. Pedig éppen ideje nincs: gyorsan fel kell készülnie a legrosszabbakra.
Lijuan, a legősibb arkangyal, aki már a halálon is uralkodni akar, rettenetes meglepetést készít elő a lány számára. Rejtélyes bűncselekmények jelzik: valaki ki akarja használni, hogy az arkangyalok között megbomlott a hatalmi egyensúly – a felderítéshez is szükség lenne Elena vadász képességeire.
A lányt nem csak saját gyengesége bosszantja: azt sem tűrheti, hogy bárki irányítsa őt – lenyűgöző és veszélyes arkangyal szerelme, Raphael azonban már túlságosan hozzászokott az uralkodáshoz. Szerelmük megkérdőjelezhetetlen, de a gyakorlatban halálos is lehet.

   Nem mondhatom, hogy jobban tetszett az első résztől, az Angyalvértől, inkább úgy fejezném ki magam, hogy mind a két könyvben van valami ami a kedvencek közé emeli őket egyformán, szépen megosztoznak a dobogó első helyén. 
   Az Angyalcsók már a Menedékben játszódik, mert Elena a gyógyító álomba, az ansaraba került. Szárnyakat kapott Raphaeltől, mert tiszta szerelemből szereti Őt, és ennél nincs is nagyobb ajándék, amit kaphatott volna. 

    Ha én nem is kaptam szárnyakat, de a könyvet olvasva nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy milyen lehet új angyalnak lenni, újra erőre kapni Szinte én is éreztem az új izmokat, amiket Elena azért edzett, hogy végre Ő is a levegőbe emelkedjen, mint kedvese Raphael.
   Éreztem a köztük lévő érzelmi szálak erősödését. Nalini szépen ki tudja fejezni azt, hogy habár már szerelmesek egymásba, még vannak falak, amiket le kell dönteniük, hogy tiszta és még erősebb kapcsolat alakuljon ki közöttük.

   "(…)Nem tudott kiigazodni Raphaelen, nem ismerte még eléggé ahhoz, hogy le tudja olvasni róla az érzéseit, vagy azt, mikor mond igazat, és mikor hazudik. Ők ketten fájdalom és félelem közepette találtak egymásra, a halál fenyegetése hozta őket össze egy olyan szoros kapcsolatba, ami különben csak évek alatt fejlődhetett volna olyanná, amilyen ma volt(…)"

   Fontosnak tartom ezt az idézetet, mert  nagyon jól kifejezi azt, ami jellemző a könyvre, Elena és Raphael jobban meg kell ismerjék egymást, a kapcsolatuk egy mélyebb érzelmi szintre kell, hogy lépjen. A szerelem bizalommal társulva az igazi, ezt sugallja Singh és szerintem nagyon szépen be is mutatja, hogyan alakul egyik pontról a másikra két ember egy párrá válása.

"– A szempilláid is olyanok, mint a hajad?

Az angyal a legkisebb zökkenő nélkül felvette a fonalat.

– Igen. Gyönyörűek, meg akarod őket nézni?

Elena elmosolyodott.

– A hiúság bűn, Illium.

– Én pedig azt mondom, ha már van, hát hadd lobogjon! – Az angyal az ágyhoz lépett és letelepedett a szélére. – Nézd!

Elena kíváncsi volt, hát odafordult. Illium igazat mondott. A szempillái éjfeketék voltak, a végeik pedig ugyanolyan világoskékek, mint az angyal haja. Nagyon jól kiemelték Illium aranyszínű szemét.

– Egész jól néz ki – jegyezte meg lekezelően Elena."

   Illium, az oly sokat emlegetett kék szárnyú angyal egyre többet jelenik meg, és egyre jobban elkápráztat bennünket. Engem biztosan. Kit nem? Egyre több dolog kiderül a Hetek tagjairól, találkozhatunk Aodhannal is, talán ő a másik nagy rejtély Jason mellett.
    Az edzések alkalmával nagyon sok piszkálódás folyt, és szerintem ezek a legvidámabb részek az Angyalcsókban. Már tudjuk az első részből, hogy Dmitri és Elena milyen szócsatákat vívnak, amikor egy helyiségben tartózkodnak, ehhez most már társul Méreg is az edzések alkalmával.

"– Az anyák és apák – mondta – egy életre nyomot hagynak bennünk, és nem számít, hogy egész életünkben voltak velünk, vagy csak egy napig."

   Sok új mellékszerelő bemutatkozott és közöttük vannak Jessamy és Galen, akik főszereplői az Angyali szárnyalás novelláskötetben található Angyalszárny című novellának. Majd Noel, aki pedig az Angyal és farkasa novella főszereplője. Sam az angyali kisangyal volt a történet napsugara, aki mosolyt csalt az arcomra bármikor megemlítették a nevét a történetben.
    Az arkangyalok is kaptak nagyobb szerepeket főleg a könyv vége felé, nagy hatalommal bírnak és azt Nalini meg is mutatta nekünk, hogy mennyire.

"Egy ezüst golyó zuhant le az égből, úgy száguldott a föld felé, mint egy villám. Illium látványosan ért földet, gyorsan és durván, majd fél térden állva, szárnyait kitárva felemelte a fejét, és elvigyorodott.

– Hiú – jegyezte meg Elena, és remélte, hogy a szíve nemsokára visszahúzódik majd a torkából a helyére.

– Nem hiúság, ha való – válaszolt Illium.

Elena megrázta a fejét, és Galenhez fordult.

– Mit tanít nekem Illium?

– Semmit. Illium pillangót játszik."

   Szépen megfogalmazott mondatok, lélegzetelállító tájleírások, pörgős párbeszédek. Az olyan olvasóknak, mint jómagam, akik képekben látják az olvasott mondatokat egy nagyon nagy élményt nyújt, mert egy új világot is bemutat az írónő, ahol csak a természet feletti lények élnek, és könnyen elhihető, amit mesél.

Értékelésem: 5/5

Kiadó: Egmont Dark

Kadás éve: 2011.

Eredeti cím: Archangel's Kiss

Sorozat: Angyali vadász 2. része