Cassandra Clare: Csontváros

, by Kristina

      Nem egy, vagy két nap alatt olvastam el, mert a kezdeti lelkesedésem, valamilyen oknál fogva elhalványult, mást akartam, pontosabban másra volt szükségem. Egy kicsit elegem volt a YA kategóriából, aztán mégis elővettem és folytattam. Nem bántam meg, hogy befejeztem, és azt sem, hogy hetekig húztam, nyúztam, halasztottam. Erre volt szükségem, így megért bennem az új világ, a történet, és úgy érzem, hogy a vége nagyobbat csattant. Tudtam, hogy mire számíthatok, mert elolvastam az egyik rész fülszövegét, és persze, hogy ott leírta, na mindegy nem részletezem, mert nem ide tartozik, hogy mennyire utálom különben is az ilyen fülszöveget.... A lényeg, hogy akkor is sokkot kaptam, mert na ne már, nem lehet így befejezni! De térjünk csak vissza az elejére...
     Sokat eszembe jutott olvasás közben Harry Potter, fogalmam sincs miért, varázsszavak helyett itt jelek és rúnák vannak, varázspálca helyett pedig irónok, szeráfpengék. Harry Potter helyet pedig egy jóképű, arrogáns és egyben imádni való Jace-ünk van. Olvasás közben lehet szórakozni, nem csak a párbeszédek fogtak meg, hanem a leírások is. És mint már régebben említettem, én inkább a sok párbeszédet szeretem, de itt egyáltalán nem zavart semmi, mert élveztem az új világ megismerését.

"- Hozhatok neked valamit? - kérdezte. - Valamit inni? Egy kis teát?
- Nem akarok teát - mondta Clary elfojtott indulattal a hangjában. - Meg akarom találni az anyámat. Aztán meg akarom találni azt, aki elvitte, és meg akarom ölni.
- Sajnos - jegyezte meg Hodge -, éppen kifogytunk az elkeseredett bosszúállásból, úgyhogy vagy teát kapsz, vagy semmit."

olvasd tovább

Maggie Stiefvater: Forever - Örökké

, by Kristina


    Őszintén már napok óta azzal szenvedek, hogy végre összeírjak legalább pár sort erről a könyvről, de nem az a baj, hogy nincs mit mesélnem, épp ellenkezőleg túl sok van, és általában mindig azzal kezdem, hogy milyen a vége a könyvnek, mert az volt a legmegdöbbentőbb része az egész sorozatnak, de ugye bár nem árt egy kis rendszer és kezdjük az elején…
    Nem tudom, hogy melyik a legjobb rész, de nem is lehet egyiket sem kiemelni igazán, mindegyik kötetnek, van különlegessége, az első talán a Sam és Grace párosa miatt, a középső mind a négyük miatt (Sam, Cole, Grace, Isabel), az utolsó pedig Cole és Isabel miatt.
     Ebben a részben elérkeztünk a tavaszhoz, a hőmérséklet már nem annyira ingadozó, de ebben a részben is vannak farkasok, akik nem stabilizálódtak és változnak rendszertelenül, szerencsére, mert így sokkal, de sokkal közelebbi kapcsolatba kerülünk a farkasokhoz, mint eddig bármikor. 
    Persze Cole az első és nagy kedvencem, akit nem hagyhatok ki. Imádom a karakterét, tudom, hogy problémás volt, de ő tényleg fejődött, megmutatta, hogy képes a változásra, a jobbá válásra, és örök szerelmem marad *a barátomnak el ne árulja senki*. Cole szarkasztikus, és őszinte, és azok a beszólások megdobbantották a szívem, akármilyen komoly volt is a helyzet Isabellel mindig mosolyt csaltak az arcomra. Isabel és ő szerintem nagyon összeillő páros, és voltak pillanatok, amikor megtéptem volna nagyooon szívesen mind a kettőjüket, és az írónőt a könyv vége óta még mindig tépkedem, de hát nem lehet minden tökéletes...
olvasd tovább

Maggie Stiefvater Marcy Falls farkasai

, by Kristina

"Egy történet, amelyben közelebbről megismered a farkasokat, egy új világ a vérfarkasokkal. 
Szerelem, amely életre kel a lapokon. 
Sorozat egy olyan írónő tollából, aki elvarázsol a szavaival és a történetével. 
Karakterek, akikbe te is szerelmes leszel és karakterek akiket garantáltan a szívedbe zársz.
Egy sorozat, amely az utolsó sorok után neked is hiányozni fog."
Ki mondja ezt? Hát Én.

1. Shiver - Borzongás

2. Linger - Várunk

3. Forever - Örökké
Bejegyzés, amint elmúlik a sokk hatás, amit az írónő okozott az utolsó fejezetekkel...
Sokk elmúlt bejegyzés itt olvasható... :)
olvasd tovább

Maggie Stiefvater: Linger - Várunk

, by Kristina


    Az első és a második rész, pontosabban a Borzongás és a Várunk egy körforgás, de mégsem az, mert nem egy kört ír le, hanem egy nyolcast, mert végül is ugyan abba a pontba jutunk vissza, amin az első rész elején voltunk, de még sem. 
   Tökéletes cím, szinte a könyv végéig vártunk valamire. Ki a tudásra, ki a megbocsátásra, ki a változásra, vagy a gyógyulásra én a tetőpontra a nagy durranásra. Bárcsak azt mondhatnám, hogy itt sokkal több bonyodalom volt, mert volt, de számomra elhalványult az érzelmi reakcióim miatt. Azt szeretem ebben a könyvben, hogy úgy érzem a sorok között is megtanít olvasni, engem biztosan, persze  személytől függ, ki hogyan áll hozzá.
     Volt pár rész a történetben, amikor azt éreztem, hogy a tetőpontra ért, és utána mindig csak feljebb, és feljebb tornázta magát, végül az utolsó fejezeteknél volt a nagy robbanás, amikor tudtam, hogy ha nem lenne itt mellettem a követező rész, akkor kicsit frászos lennék, mert nem lehet így befejezni egy történet, hogy a folytatás még nincs meg. Ilyenkor szeretem, hogy egy sorozatot akkor olvasok el, amikor már minden része ki van adva.
     Négy szemszög, négy főszereplő, négy különböző életszál, amelyet egy könyv összefon. A történetet továbbra is Grace és Sam meséli, de társul hozzájuk Isabel és Cole az új fiú. Nekem tetszett, persze először meglepődtem, de így utólag kifejezetten örülök, hogy személyesebben megismerjük ezáltal őket. Fejezetenként cserélődnek, és így még izgalmasabb.
olvasd tovább

2012 Könyves Álompasija...

, by Kristina


Nem húzom halasztom, mert tudom, hogy most senkit sem érdekel akár mit is írok (legalább is a többséget), amíg nem látták az eredményt, íme 2012 Könyves Álompasija:

olvasd tovább

Maggie Stiefvater: Shiver - Borzongás

, by Kristina


Borzongás. Sóhajtás. Remény. Küzdés. Változás.  Ezek a szavak jellemzik számomra a könyvet, és ezek voltak rám is jellemzőek olvasás közben.
    Egy olyan napon vettem kézbe a könyvet, amikor a forróság már elviselhetetlen volt. Nem akartam egész nap olvasni, elterveztem, hogy naponta csak egy-két fejezetet csipegetek majd. Na persze, 24 óra alatt befaltam, ha nem lettek volna kisebb-nagyobb dolgaim, amelyek elszólítottak  a könyv mellől, akkor alig pár óra alatt is a végére értem volna.
     A könyv számomra nagy meglepetés volt, mert mint már említettem nem vonzódom az ifjúsági irodalomhoz mostanában, nem tudom miért, ez az időszak „van/volt” rajtam.
Nem történt benne semmi nagyobb bonyodalom, nem volt harc, háború, vagy akár annak az előkészülete sem. Ami miatt ennyire belezuhantam, az egyszerűen az írónő magával ragadó stílusa. Szeretem a szép mondatok, a szép szavakat.
Érdekes volt, hogy fejezetenként váltott egyszer Sam, egyszer pedig Grace szemszögéből látjuk a történéseket, és ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt azt kell mondanom, hogy még közelebb éreztem magamhoz őket, mint eddig akármelyik főszereplő párost. 

olvasd tovább

Susan Elizabeth Phillips: Csillagvirág

, by Kristina

    Ez  könyv az év meglepetése címet kapja Tőlem. Nem akartam elolvasni, mert féltem tőle, féltem attól, hogy ennyi jó SEP könyv után, majd gyengécske lesz, és nekem rossz emlékeim, vagy csak rossz     érzéseim lesznek tőle. Hát igen, nekem mindig valami ilyen égbekiáltó baromságról kell fantáziálnom.        
     Lassan a papagáj szerepében érzem magam, de mint már annyiszor, most is el kell mondanom, hogy ajánlom, hogy a Zsák a foltja előtt olvasd el, mert különben pár poént nem fogsz érteni, pontosabban nem úgy, ahogyan kellene. Mint én. És ezért ma újraolvasom a Zsák a foltját, és Tejóég, akkor ezek után mennyire fogom szeretni? Bocs, most visszatérek, ehhez a könyvhöz...
    Nekem van egy olyan érzésem, hogy a Csillagvirág és a Luxusmucus eleje nagyon hasonlít, először is, mert megismerjük a szülőket, mind a két könyv esetében, és utálni lehet őket, ugyan akkor ennél a könyvél nekem SEP egy új arcát mutatta meg, egy olyan karakterpárost alkotott a szülök helyére akik kegyetlenek és számítók, nem emlékszem egy olyan könyvre sem, ahol ennyi indulat született bennem, sőt fele ekkora indulat akár melyik karaktere iránt is. Fleur és a párbeszédek
"Fleur megbillentette a fejét és a kamerába mosolygott. Fájt a nyaka és görcsölt, de Hamupipőke sem nyafogott a bálon, csak mert szorította az üvegcipő."

olvasd tovább

Könyves álompasik párbaja 2012 - Döntő

, by Kristina


A Párbaj eredmények:

Bones vs. Barrons
435         481

Cortez vs. Damon
1588       1107

Erre csak azt tudom mondani, hogy a többség döntött, nekem a szívem mélyén akkor is PEETA és BONES marad, meg persze a többi, akik valamilyen hülye oknál fogva kiestek idő előtt, nem más, mint Zsadist, Raphael, Illium, Roarke. 

ÉS még valami, GYEREKEK a szabályokat tartsátok már be, jó?

A szavazás Július 20-tól Július 23. 23:59-ig.
MÁR LEHET SZAVAZNI!
Győzzön aki akar, én diplomatikusan megyek tovább olvasni. :)

Szavazási űrlap elérhető itt:
Cortez vs. Barrons
olvasd tovább

Susan Elizabeth Phillips: Játék az élet

, by Kristina

     A fejemben minden kaotikus, de megpróbálok egy kis rendszert vinni az értékelésbe.
A történet egyszerű romantikus, kicsit sportos, mégis ezekben a fázós napokban megmelengette a pici szőrős szívemet. Semmi komplokáció, NA jó, itt ott néhol persze, hogy kell legyen bonyodalom, hiszen az nélkül nincs mit megoldani a végén. Ne várd a könyvtől, hogy utána világbéke lesz, de azt garantálom, hogy mosolyogva teszed le.
    Tetszett, egy igazi SEP könyv, nem követtem a sorozat sorrendet, mert a magam túl makacs vagyok, és elárulom, lehet, hogy jól tettem. Olvastam a Luxusmucust, majd azonnal folytattam a Zsák a foltjával, és azután muszáj volt elővennem ezt a könyvet is, mert SEP lázban égtem/égek. 
    Nem bántam meg, és nem zavartak azok az apró lelőtt poénok sem.
"– Bármit megkérdezhet tőle, de ha Francesca valamit nem akar elmondani magának, azt maga nem fogja megtudni. 
– Gondolja, hogy valami terve van velünk? 
– Fogadni mernék rá. 
– De mi lehet az? 
– Szadizmus. Ha az ember sokáig él együtt az Antikrisztussal, maga is aljassá válik."

olvasd tovább

Susan Elizabeth Phillips: Zsák a foltját

, by Kristina

 Fülszöveg:
A rendkívül szexis Lucy Jorik az Amerikai Egyesült Államok egykori elnökének lánya… Az ugyancsak csodaszép Meg Koranda pedig legendás hollywoodi hírességek leszármazottja… 
Az egyikük hozzá fog menni Mr. Ellenállhatatlanhoz, Ted Beaudine-hez, Wynette városának üdvöskéjéhez. A másik mindent elkövet, hogy megmentse barátnőjét ettől a ballépéstől. 
Utóbbi tudja, hogy legjobb barátnője esküvőjének meghiúsítása a lehető legokosabb volt, amit csak tehetett. Ám szinte még el sem hangzik a boldogító „nem”, ő máris a leggyűlöltebb személy a kisvárosban – ahol ráadásul ott ragad egy rozoga tragaccsal és üres pénztárcával, no meg egy nagyon dühös vőlegénnyel. Pénz nélkül, szorult helyzetében is hátat fordítva híres szüleinek, hiszi, hogy képes lesz megállni a saját lábán. Végül is mi baja lehet? Beleszeret Mr. Ellenállhatatlanba? Á, az kizárt… 
Susan Elizabeth Phillips a tőle megszokott pörgős lendülettel és ellenállhatatlan humorával vezet bennünket végig a nem mindennapi történeten. Ezúttal is váratlan fordulatok, könny és nevetés – s nem kevés forró erotika a világhíres írónő receptje.


Őszintén? Azt hittem, hogy ha másnapra hagyom az élménybeszámolómat, akkor kevésbé lesz "rajongó" hangulatú, de pár óra alvás után, még mindig úgy érzem, hogy a könyv hangulata uralkodik felettem. Nem tudok azon sem bosszankodni, hogy felébresztettek kora reggel, mert bevallom újra fogom olvasni. Még ma, kábé öt perc múlva, nem viccelek, tényleg újraolvasom. OK, lapozgatom, ma, meg holnap is, mert most sorozatfüggő lettem, és olvasom a Játék az életet is, szóval egy ideig nálam SEP lesz terítéken. :)

     Nekem hiányérzetem van, és ezt annyira imádom, mert tudom, hogy végre egy könyv, ami ezt váltotta ki belőlem, és ez csak akkor van, amikor nagyon tetszett.
    Mint már ajánlottam az előző posztomban, vagyis a Luxusmucusban szerintem először azt kell elolvasni. Miért? Hiszen sorozat része.
     Mert sok szereplőt abból a könyvből ismerünk, inkább azt mondom, hogy sok fontosabb szereplőt. Mert fejlődnek azóta, sőt még azt is mondhatom, hogy felnőnek. Hiszen a Luxusmucusban Teddy egy aranyos, csúnyácska 9 éves kisfiú, ebben pedig, maga a tökéletesség,  egy undok görény az elején, mégis amikor csak megjelenik, még a madarak is hangosabban énekelnek, és amin a legtöbbet nevettem, hogy a fény is glóriát von a feje főlé, persze amíg meg nem jelenik Meg. 
     Szereplőkkel találkozunk más könyvekből is, de inkább azt mondom, hogy a Wynette, Texas sorozat összes fontosabb szereplője fel-feltűnik pár sor, vagy fejezet erejéig. Az elején találkozunk A szeretőm a First Lady szereplőivel, majd végig  a történetben szerepelnek, a Luxusmucus és a Játék az élet szereplői, a végén pedig a sokat emlegetett Meg szülei is megjelennek, akiket Csillagvirágból ismerhetünk már. Sőt kiderül, hogy a Mindent a szerelemért Goergie-ja egyik legjobb barátnője Megnek, szóval a végén ők is megmutatják magukat.
És már nagyon várom Lucy könyvét, mert van egy olyan érzésem, hogy ezzel a könyvel játszódik körül belül egy időben. :)
    Szórakoztató, nálam dobogós a párbeszédek miatt is. Hangosan nevettem, nem túlzás, anyukám már délután nem hitte el, hogy tanulok, mert a szobámból hallatszódott, hogy túl sokszor röhögök fel, és volt, hogy le kellett tennem, mert nem bírtam abbahagyni. De ha jól belegondolok, ehhez nagyon bele kell merülni a könyvbe, én pedig belezuhantam, mint egy feneketlen kútba. Nincs hosszú bevezető, azonnal beindulnak az események, sok-sok bonyodalom, rengeted szerethető karakter, és nincs hiány olyanokban sem, akiket fenéken lehetne billenteni.
     Nem kérdés, hogy mindenkinek ajánlom, aki szereti a jelenkori romantikát, SEP stílusát, vagyis a könnyed garantált kikapcsolódást.
      Igen, lehet olvasni, mint egy egyedül álló regényt, de szerintem akkor fele annyira sem élvezhető, mint ha sorban haladnánk az olvasással.
    Meg Koranda a kedvenc női karakterek között a legkedvencebb. Ted Beaudine pedig érdekes, mondhatni, hogy titokzatos, egészen a végéig nem tudjuk, hogy milyen gondolatok járhattak a fejében, és bevallom nekem nagy meglepetés volt, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Ted és Meg az a karakterpáros, akik nem hasonlíthatóak senkikhez, együtt egyediek és rájuk illik nagyon is a "zsák a foltja" kifejezés, de ha jól megfigyelem őket, akkor külön külön is egyediek, szóval ajánlom minden romantikus regény kedvelőnek, hogy ismerje meg őket.
  Sokat szerepel az előző részekből Torie, akivel a Játék az élet c. könyvben találkozunk először, és a férje, a nevét még titkolom, azok előtt akik el szeretnék olvasni azt a könyvet is. Kenny és Emma is sokat megmutatja magát. A városi pletykafészkek, pedig garantáltan sok érzelmet ki tudnak váltani az ember lányából, ha rendesen beleélni magát az olvasásba, és persze, hogy sok borsot törnek Meg orra alá, de Meg az Meg, a többi majd elárulja, ha elolvasod a könyvet. :)

ÉRTÉKELÉSEM : 5/5 (és kedvenc)

olvasd tovább