Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok

Kanada 1867

Ahogy a tél egyre szorosabban markolta Dover River elszigetelt települését, egy asszony élete legveszélyesebb útjára indul. Egy férfit brutálisan meggyilkoltak, a nő tizenhét éves fia pedig eltűnt. Az erőszak régi sebeket tép fel, és lángra gyújtja a kisváros mélyen ülő feszültségeit. Vannak akik meg akarják oldani a bűntényt, mások csak ki akarják használni. Hogy fia nevét tisztára mossa, az asszonynak nincs más választása, mint, hogy kövesse a halott férfi kunyhójától induló nyomokat, és északnak induljon az erdőbe, és az azon túli kietlen tájra…

     Félrevezet a borító és a cím, főleg egy olyan paranormális romantikus lelkületű lányt, mint amilyen én vagyok. Sok sok farkasra számítottam, ÉS romantikára. Nem tehetek róla, nálam ez a két dolog elválaszthatatlan, köszönhetem Nalini Singh-nek és kedvenc alakváltó farkasomnak, Hawke-nak. Csak szeretném tisztázni, hogy szó SINCS ilyen dolgokról a könyvben.

     Nyomozás van benne, izgalom is biztosan (én nem éreztem), de azok akik bele tudják magukat élni, biztosan érdekesnek fogják tartani az utolsó oldalakig. 

     Azt viszont nagyon át tudtam élni, hogy milyen lehetett az Észak-Amerikai kontinens a 19. században, nem csak a gyönyörű tájleírásoknak, hanem magának a könyv hangulatának köszönhetően. 

   A karaktereket sajnos nem sikerült megkedvelnem, egyiket sem. Sok szereplő van, több történet szál, amelyek természetesen a végén egybe szövődnek.

   A könyv és én nem találtunk végül közös nevezőre, mégsem állíthatom, hogy rossz lenne. Csak nem nekem való. Ami olvasás után azonnal eszembe jutott, hogy egy "western szappanopera romantika nélkül".

    Kinek ajánlanám? 

     Őszintén, még magam sem tudom. 

Először az ugrik be, hogy fiúknak/férfiaknak, aki szeretik a 1860-as évek „amerikáját”, az indiánok, a Társaság nyomozását, amikor még mindenki tudta, hogy csak betelepültek leszármazottai, tudták, hogy ki honnan jött...

    Viszont a sok bonyodalom férjek és feleségek között, fiúk és férfiak között, nem igazán nyerik el általában egy férfi tetszését, talán ezért ajánlanám nőknek is inkább.

   Arany Pöttyös. Oké, eddig nem voltam pontosan tisztában a jelölés értelmével, csak azt hittem, hogy tudom. Felnőtteknek szól, és 22 évesen annak érzem magam, de ez még nekem is túl komoly. Érdekel még pár Arany Pöttyös könyv, szóval majd mazsolázok közülük és meglátom, hogy mennyire hozzám. (Frédérique Deghelt: Valaki másnak az élete is ilyen "nagyon érdekel" címkével ellátott, remélem, hogy attól függetlenül, hogy ilyen a Pötty van rajta, még szeretni fogom.)

  Tudom, hogy nem hosszú ez a poszt, először nem is akartam megírni, de aztán arra gondoltam, hogy miért ne? Ha valakinek van jó élménye a könyvről, az ossza meg velem, mert tudom, hogy nem lehetünk egyformák, és nem tetszhet mindenkinek minden. :)

Értékelésem: 5/3

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2010.

Eredeti cím: The Tenderness of Wolves