Eleanor Moran: Reggeli az ágyban

Fülszöveg: 
Recept: végy egy összetört szívű hősnőt, keverd össze egy nagyképű celeb séffel, gyújts alá, főzd puhára, és kész is egy újabb női regény. Van benne minden, ami kell: csalódás, főzés, a profi konyha kulisszatitkai, humor és természetesen szerelem. 
Egy ilyen intelligensen megírt romantikus lektűr után a desszert már nem is hiányzik!

"Ó, a modern élet színtiszta, mámorító romantikája! Eltűnődöm, vajon Shakespeare milyen szonettekkel rukkolt volna elő, ha sms-ekben kellett volna megírnia őket, néhány hangulatjellel megspékelve a nagyobb hatás kedvéért."

   A borító és a fülszöveg alapján olyan tévképzetem volt, hogy ez a könyv egy vérbeli romantikus, és nem is tévedhettem volna nagyobbat. Valamilyen szinten romantikus, de nem tipikus, inkább egyedi.
   Kiszámíthatatlan, még ha ez egész a végéig  fel sem tűnik. 

"Ismét a tükörbe pillantok, és kritikusan szemügyre veszem magam. Néha úgy érzem, az egész életem egy jelmez. Mintha ott ragadtam volna egy pocsék Halloween buliban egy rakás kéjenccel, ahol senki sem hajlandó taxit hívni nekem, mert ennek a partinak soha nem lesz vége, már sosem jutok haza."

   Egy nagyon élvezhető történetet kaptam, sok-sok humorral és kiabálással. Olvasás közben nevettem, és elgondolkodtam. Olyan témával is foglalkozik, ami engem már régóta érdekel, és most hogy átéltem (a műnek köszönhetően), valamilyen szinten még többet gondolkodom rajta. Ez: a válás, annak egyes okai, lehetséges megoldásai.
   Mivel társadalmunk lassan legfertőzőbb betegsége a válás (vagy csak én látom, hogy rengetegen válnak mostanában?), szerintem a témája épp tökéletes és tökéletesen időzít. Még ha nem is mondja meg, hogy mindenre mi a megoldás, de talán az akinek kell, elgondolkodik rajta. Sajnos ma már a házasság sem egy olyan dolog, amit megfontoltan kötnek, és épp ezért nekem jól esett olvasni a könyvet.  Rámutat arra, hogy mindenki hibázik, és a hibákat meg lehet bocsátani, ha nem, akkor pedig tovább lehet lépni.
   Ne tessék engem félreérteni a könyv nem egy pszichoblabla, ez egy kis történet pár emberről, akik életébe bekukkantunk a főszereplő elbeszélése alapján.

"Egy jó tanács: az ember ne kutakodjon, hacsak nincs felkészülve rá, hogy megbirkózzon azzal, amit talál…"

Gordon Ramsay

  Tudod, hogy kicsoda Gordon Ramsay, ugye? Hallottál már  Pokol konyhájáról? 
Nos a könyv lapjain életre kel. Az étterem konyhájában játszódó jelenetek nagyon hasonlóak. Feszültség, ordibálás, izgalom, sürgés-forgás.

"A házasság a hosszútávok hosszútávja, egy igazi maraton, nem csupán egy rövid sprint. Egy kert, amelyben még a legszívósabb örökzöldekre is ráfér a gondoskodás és az öntözés."

   Amber a főszereplő, aki mesél nekünk. És mindezt teszi élvezhetően. Olyan érzésem volt, mintha a legjobb barátnőm lenne, aki megosztotta velem élete egy olyan részét, ami tanulságos és romantikus egyben.
   Oscar egy új étterem tulajdonosa és egyben séfje, de mintha két személyisége lenne, az egyik amikor a konyhában üvölt az alkalmazottakra, mogorva, másik énje a magánéletben, amikor kedves, vicces és irtó szexi. A karaktere olyan, mintha magára öltötte volna Gordon Ramsay tulajdonságait, de nem a kinézetét.
   Dom-ra nagyon haragudtam a könyv elején, de amikor jobban megismertem láttam benne, hogy milyen is. Ember aki hibát követett el, de attól függetlenül a végére egy kicsit én is beleszerettem. Barátságos, közvetlen, és a fene essen bele nem akartam megkedvelni. :D

"– Ne nézz így rám! 
– Hogyan? 
– Mintha most lőttem volna le Bambit."

Ami zavar, hogy nem éreztem az érzelmeket olvasás közben. Persze nevettem, meg bosszankodtam, de egyszer sem gyorsult fel a szívverésem, ettől függetlenül az:

Értékelésem: 5/5

Kiadó: Tericum

Kiadás éve: 2012.

Eredeti cím: Breakfast in Bed

Kép forrás: itt