Sherrylin Kenyon: Pokoli tűz

, by Kristina

Fülszöveg:
Egy szakítás mindig fájdalmas, ám ha a szerelmünk ezt kurta levélkében közli, ráadásul a mi költségünkre, az különösen megviseli az embert.
Pontosan ez történt Bride McTierneyvel, akit szinte a porba sújtott barátja megalázó eljárása. A gyötrődő nő próbálja túltenni magát a történteken – nem sok sikerrel, ám váratlanul felbukkan üzletében Vane Kattalakis, aki egyszer, a Mardi Gras éjszakáján már látta őt, s akkor rögvest beleszeretett. Szenvedélyes románc veszi kezdetét – már-már túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen.
Vane dögös és ellenállhatatlan, ám a végsőkig elgyötört, ugyanakkor halálosan veszélyes. Egy farkas. Vadásznak rá az ellenségei, meg akarják ölni, ezért nem is keresett párt magának. De a Sorssal hiábavaló szembeszállni – ha egyszer Bride jelöltetett ki számára, nincs erő, mely megmásíthatná a felsőbb akaratot. Vane-nek három hete van, hogy meggyőzze a nőt: a lehetetlen létezik, máskülönben arra kárhoztatják, hogy szex nélkül élje le hátralévő életét.
Hogy szerelmük beteljesedjen, meg kell vívniuk a harcukat egy farkastörvények uralta világban…

 
 Imádom Kenyon stílusát, mert a komoly helyzetek alatt is tele van a szöveg, a párbeszéd kuncogni valóval, kezdve Vane és Fang párbeszédével a prológusban. Szeretem, mert olvasás közben könnyen kikapcsoltam, akármi történt is mellettem, mást nem láttam és nem hallottam, azonnal belezuhantam a könyv világába.

Végre többet megtudhattunk ebben a könyvben a katagariakról és az árkádiaikról is. Tetszik az egész sorozat, mert változatos és mégis egybeolvad egy szép egésszé, egy gyönyörű és érdekes világ, amelyet a Sötét vadászok, a Görög Istenek, az Atlantisziak, és a Vér vadászok tesznek egyre izgalmasabbá.

A történet tetszett, végig szórakoztam, és voltak pillanatok, amikor hangosan nevettem, pillanatok amikor  Bride ex-pasiját (Taylor-t) fel akartam négyelni, de ilyen idióta személyek is kellenek ahhoz, hogy a karakterek még erősebbek legyenek, hogy alakulhassanak remélhetőleg még jobbá. Pillanatok, amikor könnyes lett a szemem, vagy forrt a levegő minden alkalommal, amikor Vane ott volt Bride közelében. Az is biztos, hogy az első találkozásuk benne van a kedvenc top 5-ös listámban. Szeretem az ilyen könyveket amikor, azonnal  belecsöppenünk egy történetbe, nem kell 100 vagy, akár 200 oldalnak is elfogynia mire végre valami történik. Nem itt, MINDEN van már az elején. Ez az a tipikus könyv, amire azt lehet mondani, hogy megdobogtatta az én romantikus szívemet.

Na, de a randi tippeknél dőltem a röhögéstől. Még jó, hogy Grace és Amanda kézbe vették szegény Vane ügyét. Nick sorozatára nagyon kíváncsi vagyok, főleg arra a részre, amikor majd megtalálja ő is élete párját, mert ebben nem a legjobb tanácsokat adta Vane-nek, na meg a modora, főleg a nőkkel szemben…:D
 Imádom, amikor Tabitha és Kyrianos itt is piszkálják egymást, komolyan, mint ha én is ott lennék, és a sorozat szereplői a második családom lenne. Szerettem, hogy ebben a részben is megjelennek sorozat többi szereplői, és nagyon boldog vagyok, mert nem csak pár mondat erejéig volt nekik szerep szánva. Végre Valériusnak is több szerep  jut, és azt hiszem, őt is végre megkedveltem, ééés nagyon örülök, mert Tabitha és ő nagyon összeillenek, nagyon várom már, hogy kiadják magyarul az ő könyvüket is. Megismerhettük "Nick 2"-őt is Otto személyében. Hááát szegény Valeriusnak nincs esélye unalomra mellette biztosan, mint anno Kyrianosnak Nick mellett. :D

Vane egy tipikus olyan pasi, akinek vannak bár hibái (nagyon kevés, de van), még is ő az a tipikus álom pasi. Olvadni kezdtem tőle már az első fejezetnél. Bride és ő egy egészet alkotnak. Egyszerűen szükségük van egymásra, és végre egy könyv, ahol nem a csont sovány cicababa kap főszerepet, hanem olyan karakter, akinek a bőrébe könnyen bele tudom élni magam olvasás közben.  

Értékelés:

Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve:2012.

0 comments:

Gena Showalter: The Darkest Prison ( Éjsötét börtön)

, by Kristina


Erről a novelláról nem lehet nem írni! J Gena Showalter újból emlékeztettet arra, engem  legalább is, hogy miért is szeretem az írásait.
Nagyon jól esett ez a 2 órás kikapcsolódás, amit nyújtott nekem Az Éjsötét börtön című novella.
Ezúttal egy görög Istennő Niké (Erő és Győzelem Istene) és egy titán Atlasz (Erő Istene) talált újból egymásra, azért mondom, hogy újból, mert már régebb óta ismerték egymást, ha nem tévedek, akkor több évszázada.
Itt is volt szeret, nem szeret, féltékenység, erotika, és ilyen novella olvasása után nagyon bánom, hogy az írónő nem írt még róluk, vagy egyes dolgokat nem dolgozott ki jobban. Érdekes volt, ahogyan most nem a lordokról írt, hanem csak az Istenekről, ahogyan a Tartaroszban tartják őket fogva.
Jó volt olvasni, néha összeszorult a szívem, néha felgyorsult a pulzus számom, volt, hogy kuncogtam, szóval nagyon-nagyon jól szórakoztam közben.
Innentől sajnos nem tudok spoiler mentesen írni, mert rövid a történet és nem lehet nem elárulni egy-két dolgot. Szóval nagyon sajnálom, hogy nem ismertem meg annyira a karaktereket, de biztosan fogunk még velük találkozni, mert volt a végén egy említés arról, hogy csatlakozni fognak az Alvilág uraihoz, hogy együtt harcoljanak Kronosz ellen.
Maga a történet, érdekes, de nagyon rövid. Nem lehet érteni, hogy miért változnak meg az érzelmek, ahhoz azért több oldalszám kell, de nem panaszkodok  ez miatt, egyszerűen elfogadom ilyennek amilyen. Szóval csak is ajánlani tudom, mert nekem megéri az 5ből az 5 pontot. 6-ra nem értékelhetem, mert sok hiányzott belőle, konkrétan nekem kell az, hogy átéljem, miért szeretik egymást, de leginkább hogyan szeretnek egymásba. Hogyan élik meg azt… Nekem nem elég, nekem több kell! :D DE mondom, tényleg jó volt.

Értékelésem:

0 comments:

Paricia Briggs: Megszólít a hold

, by Kristina

Fülszöveg:


Mercedes Thompson autószerelő Tri-Citiesben, műhelyében lepukkant verdák helyrepofozásával keresi kenyerét, és kedvtelésből Volkswagen Bogarakat ment meg az enyészettől. Időnként kisétál a sivatagba, ruháit egy bokor alá rejti, és átváltozik prérifarkassá, hogy nyulakat meg pockokat kergessen. Mercy ugyanis „járó” – az Észak-Amerikai kontinens ősi természetfeletti népeinek leszármazottja, akit vérfarkasok neveltek fel. Amikor Mercy egy fiatal vérfarkas tetemébe botlik házának ajtaja előtt, valamint a szomszédjában lakó alfahímet is kis híján megölik, lányát pedig elrabolják, nevelőapjához, valamint fiatalkori szerelméhez fordul segítségért. 
Vérfarkasok, vámpírok, boszorkányok és egyéb mágikus lények között vezet Mercy útja ebben a fantasztikus regényben, amely nem mentes sem haláltól, sem szerelemtől.




Érdekes volt végre közelebbi kapcsolatba kerülni a vérfarkasok és járók világával. Úgy éreztem, amikor befejeztem, hogy végre megkaptam azt, ami ezzel a világgal kapcsolatban még hiányzott. Mintha én is ott lettem volna, átéreztem, de leginkább megértettem a vérfarkasok hierarchiájával kapcsolatban azokat a dolgokat, amiket Briggs elmesélt/elmagyarázott.
Viszont maga a történet olvasása közben olyan érzésem volt, mintha az egész csak egy nagyon-nagyon hosszú bevezető lett volna, ahol még csak fel lettek vezetve a szereplők. Megmutatták magukat, és úgy érzem (de leginkább remélem), hogy a karakterek fejlődése majd csak most fog beindulni. Sok molytól hallottam, hogy a második könyv sokkal jobban sikerült, vagyis A vér kötelez a második része a sorozatnak. Érzem én, hogy jó a könyv, tetszik maga a történet is, a világ, a szereplők is nagyon megfogtak, kiderült pár dolog a múltból, és ez miatt még jobban várom, hogy elkezdhessem a második részt.
Ez is azokhoz a könyvekhez tartozik, amiket megmagyarázhatatlan okok miatt a hibáival együtt is szeretek. Egyszerűen megfog a világa, a karakterei, és csak azért is elolvasom a sorozat következő részét, mert tudom, hogy többre/jobbra számíthatok.
Szereplők:
 Mercedes (Mercy): járó, ami azt jelenti, hogy amikor csak szeretne át tud változni prérifarkassá. Érdekes volt az ő szempontjából átélni, hogy milyen a járók világa, és valóban át tudtam élni, hogy milyen az, amikor a fajod kisebbségben van, ki vagy szolgáltatva a nagy és veszélyes farkasok kényük kedvére. De azért őt sem kell sajnálni, mert egyre jobban „feltornázza” magát a vérfarkasokhoz. Persze az ő karaktere sem tökéletes, néha a falba tudtam volna verni a fejét olyan keményfejű. Vannak könyvek/szereplők akik bizony néha kihúzzák nálam a gyufát! :D
Adam: a Tri-Cities-i falka alfahímje, attól függetlenül, hogy elég sokat találkoztam vele a történetben, úgy érzem, hogy a „főszereplők” közül Őt ismertem meg a legkevésbé, de felkeltette az érdeklődésem, voltak ám érdekes párbeszédek, szegénykémnek volt elég baja ebben a részben.
Samuel: Elég sokat elmondhat az, ha kiállok az utcára olyan pólóban amire egy gyönyörű fehér farkas és ez TEAM SAM van nyomtatva, persze ezt csak elméletileg, mert nem szeretném, hogy idő előtt diliházba zárjanak. Ott nehezen tudnék ennyit olvasni, bár kétség kívül időm az lenne, mint a tenger! :)

Kedvenc idézetek:

„Nem lopakodtam oda az iroda ajtajához, hogy kihallgassam. Nem szoktam mögöttes szándékkal arra őgyelegni, ahol mások beszélgetnek. Nincs rá szükségem. Távolról is jól hallok mindent.” 2. fejezet

„– Vérfarkas. Tudod. Az a holdkóros, négylábú, csattogó állkapcsú fajta vérfarkas.” 8. fejezet

Értékelésem:

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2011.

0 comments:

Készülőben az új bejegyzések! :)

, by Kristina

A napjaim mostanában, vagy olvasással, vagy munkával, vagy olvasással töltött szünetekből állnak. :) Nem kezdek addig az új könyvekbe, ameddig el nem készülök az új bejegyzéseimmel! :) Szóval még ma este befejezem Nalini Singh Angyali szárnyalás és Patricia Briggs Megszólít a hold c. könyvekről a véleményem, amint lehet fel is töltöm... Sajnos ez mind az itthoni internet kapcsolatomtól függ. :/ Ami szó szerint pocsék! DE, majd szépen nézek valakire, és remélem hamarosan fel is kerülnek! :) Ha már itt írogatok csak azért, hogy legyen friss, elárulom, hogy most nyiratkoztam, és boldog vagyok, mert nagyon tetszik az új frizurám! :) Szóval hamarosan jövök! :) Szombaton megyek lagziba is, lesz rólam új kép (ha valaki nem szeretné, csak írjon megjegyzést, és nem töltök fel képet, csak a bejegyzést hozom! :)) ÉS ha minden igaz még egy új bejegyzés lesz a hétvégén, Karen Marie Moning Keserű ébredés c. könyvről, remélem hamarosan...

0 comments:

J. D. Robb: Meztelenül a halálba

, by Kristina


Fülszöveg:

Eve Dallas, a New York-i rendőrség hadnagya egy könyörtelen gyilkos után nyomoz. Tíz év tapasztalatával a háta mögött tudja, hogy ha túl akarja élni, csak az ösztöneiben bízhat. És minden figyelmeztetés ellenére belehabarodik Roarke-ba, egy ír milliárdosba – aki egyben gyanúsított is abban az ügyben, amiben Eve nyomoz. De a szenvedélynek és a csábításnak sajátosak a törvényei. Eve annak a férfinak a karjai között találja magát, akiről semmit sem tud – kivéve azt, hogy mindennél fontosabb számára a közelsége.







Magával a sorozattal, már hónapok óta szemeztem, csak mégsem mertem előszedni. Talán az rémisztett meg, hogy nem annak a tipikus Nora Roberts könyvnek gondoltam. Nekem a tipikus Roberts azt jelenti, hogy 100 %-ban biztosítva van a könnyed, humoros kikapcsolódás, és közben új dolgokat, helyeket ismerek meg.
Majd elkezdtem aktív lenni a molyon, megismertem olyan kedves és hozzám hasonló embereket, akik szeretnek olvasni, és szívesen megosztják egymással a véleményeiket is az olvasott, vagy nagyon várt könyvről. Így ismertem meg Tempyt, aki egy új blogot indított, amely Robb könyvekkel foglalkozik. Rengeted minden található az oldalán ezzel kapcsolatban, én csak ámultam és bámultam. Töltött fel képeket is, hogy ő hogyan képzeli el az egyes szereplőket. Már-már azon voltam, hogy na jól van a sorozatnak  adok egy esélyt, amint lesz egy kicsivel több időm. Majd amikor megláttam, hogy a kedvenc színészeim a képernyőről mosolyognak rám, azonnal vettem a kezembe a könyvet.
Erre a sorozatra, azt mondom hogy tipikus Robb. Akik nem tudják, azoknak elárulom, hogy Nora Roberts álneve J. D. Robb. Szóval a tipikus Robb jelzői az izgalmas, kiszámíthatatlan, érzelmekkel játszó,...
Az érzelmeim olvasás közben? Volt ott minden, ami játszott az idegeimmel, abszolút át tudtam érezni Eve érzelmeit, a tettei okait megértettem, sok részen elgondolkodtam.
A düh, a reménytelenség, a szomorúság, a szerelem, az öröm, a meglepetések ereje mind-mind rajtam is átcikáztak. Egyszerűen úgy érzem, hogy nem tudom eléggé kifejteni mennyire megfogott Robb (Roberts) írása. Az egyik barátnőm azt mondja, hogy ő utálja magát az írónőt is, pedig fogalma sincs, hogy mennyi jobbnál jobb történet született a tollából. Csak mert valami nem az élet azon részével foglalkozik, aminek a hazugsághoz, politikához, vagy a médiához van köze, esetleg  idióta emberek saját életének a feldolgozásával , vagy éppen nem filozófikus dolgokkal foglalkozik, még nem szemét.
Egy jól megírt romantikus történet, fantasy, vagy izgalmas krimi, mint a Meztelenül a halálba is lehet annyira fontos egy ember életében, mint az enyémben is.
Miért?
Mert engem kiragadott a szürke hétköznapokból, olyan érzéseket keltett bennem életre, amikre már régóta vágytam, csak máshonnan nem kaptam meg. Új világot, és a karakterek által, új embereket ismertem meg. Egyszerűen nem unatkoztam, elgondolkoztam, jókat nevettem, és közben remekül éreztem magam. 
Ha érdekel benneteket is sorozat, akkor nézzetek be ide: 


Keira Knightley
Eve: Az élete a történet haladtával tárul a szemeink elé, és voltak nagyon megrázó emlékei is, amivel rájöttem, hogy a karaktere egy nagyon erős személyiséggé alakult. Vannak emberek, akiket a rossz dolgok, a tapasztalat megtör, és van akit erőssé tesz. Nos Eve, egy nagyon szeretni való, akaratos, okos, erős, szenvedélyes karakter. Nehezen osztogatja a bizalmat, és ezt meg is értem a múltját ismerve.
Matt Bomer
Roark: Az én újabb szerelmem a főszereplők közül. Teljesen Eve lelki társának éreztem a karakterét, mert persze van amiben nagyon összeillenek, és van amiben ellentétei egymásnak. És ezt szeretem az ő kapcsolatukban.
Magnólia blogján van a  szereplőkről egy jellemzés, és tudni való. Az ott lévő képek alapján teljesen el tudtam képzelni a szereplőket, és nagyon egyet értek, az én képzeletem is hasonlóan formálta meg a karaktereket! :) 

Értékelésem:

Kiadó: Gold Book
Kiadás éve:2001.

2 comments:

Áprilisi Borítómánia- Elizabeth May 2.

, by Kristina


Ha érdekelnek hasonló érdekes könyvekkel kapcsolatos rovatok akkor látogass el a Magyar blogger rovatok oldalára.










2011. 07.07.
 Ezt válaszolta arra a kérdésre a blogján, amit a legtöbbet kérdeztek tőle:
Hogyan tetted fel a fotóidat a könyvborítókra?
-Elizabeth: Mielőtt elkezdtem először, azt mondom, hogy mit ne tegyél.
1. Ne lépj kapcsolatba a kiadóval közvetlenül. Ne tedd azt. Tudom, hogy egyes magazinok azzal bíztatják a fényképészeket, hogy lépjenek kapcsolatba a vezércikkekről, de a könyvek nem ilyenek. Egyáltalán nem. A kiadók nem vesznek fotóbenyújtásokat.

2. Ne lépj kapcsolatba a szerzővel közvetlenül. Nem olyan könyvekről beszélek, amelyeket én adtam ki, hanem azokról a szerzőkről, akik egy kiadónak dolgoznak. Ők nem tudnak segíteni neked. Nem tudják megvenni a fotód és a borítóra tenni. Gyakran nem ők választják meg a saját könyvük borítóját.

Tudom, hogy az embereknek csalódást okozok azzal, hogy nem adok tiszta választ. De azt tudom mondani,  ha elég sokáig kitartasz a fényképészet mellett, állandóan javulsz, hálózatot építesz, és csak építesz, és építesz, akkor ez történik:
- A munkák beleesnek az öledbe!

A fényképészet egy olyan hivatás, ahol a munkából egy anyag, amit megkapsz függeni fog a mappád (portfolio) minőségétől.
2009 kezdetén egy lépést visszaléptem és átértékeltem, hogy mi a célom a fényképészettel. El akartam kezdeni pénzt keresni. Ez egy olyan fázis, amin minden fényképész keresztül megy, miközben működésbe hozza az átalakulást hobbi fényképészből egy hivatásos fényképészbe.
Én azzal kezdtem, hogy pár kisszámú fotómat eladtam, természetesen a legjobb mód ha egy ügynökségnél teszed ezt. Én a Trigger Image-hez fordultam 2009 elején. Néhány év, és sok munka után megnyílt az első galériám Deviantart-on, szóval imádom ezt az ügynökséget.
De a legelső könyvborítóm (és sok azután) a Bloodline a Mills and Boon Australia (a legtöbben Harlequinnak ismerik) vette meg, akik látták a galériámat. Az egyik borító tervező, érdeklődést mutatott az egyik képem iránt, sikerülz megegyezni, a Trigger Image-el, és tessék elkészült az első könyvborító.
Ezután átadtam több fedőt is Trigger-nek, de szintén néhány jelentős kiadó engem keresett meg személyesen. És azóta 20 fedélen, több országban az én munkáim szerepelnek.

Ez ez én történetem, ami nagyon vad és szürreális volt. Sokat segített a Trigger Image, de a kiadók akik személyesen kerestek meg, a hálózatom kiépítése miatt történt. A történetem különbözik más borító fényképésztől, néhány nem ajánlja a munkáját készlet ként. De tudom, hogy mindegyikük kiépítette a saját hálózatát. Fáradhatatlanul.


Forrás: Elizabeth May

0 comments:

Áprilisi borítómánia- Elizabeth May 1.

, by Kristina


Legelső rovatom a Borítómánia!
Ha tetszik, és érdekelnek még érdekes dolgok a könyvekkel kapcsolatban, akkor látogass el a Magyar blogger rovatok oldalára!








Mostanában egyre gyakrabban írom be a google keresőbe, hogy "book cover".
Elizabeth May
Miért?
-Mert elképesztően hatnak rám egyes borítók, és egyre sűrűbben azon agyalok, hogy ezekből ki kell nyomtatni párat, és bizony a lakásom falait ezentúl nem festmények, hanem könyvborítók fogják díszíteni! :)

Az e heti témám,mivel tanulás mellett "annyi" szabadidőm van (NA persze) keresgéltem a neten, és szerintem egy nagyon szép lány blogoldalára bukkantam, akit sokan közületek biztosan fel fogtok ismerni egy két kedvenc könyv borítójáról.
Elizabteth May azt írja magáról, hogy egy 24 éves városi lány, aki jelenleg egy Skóciai kis városban él, amíg a világ véget nem ér. Szeret minden dolgot, ami ragyogó, csipkés és bársonyos. 16 évesen vette a kezébe a fényképezőgépet először és saját magát fényképezte, és közben nagyon élvezte. Különösen hiszi, hogy a fényképészet egy kifejezés forma, amikor párosítja a viseletet, a sminket és a helyszíneket. Autodidakta, és méghozzá szerintem nagyon tehetséges.

Elizabeth fényképeit nemzetközileg kiadták könyvborítókon és magazinokban. Arra törekszik, hogy fenntartson egy megbízható professzionális kapcsolatot az ügyfelekkel. Alkalmazzák: MSN, Pan Macmillan Publishing, Piper Verlag Publishing, Vintage publishing, Piatikus Publishing, Harlequin Publishing, Nasza Ksiegarna Pub., Usborne Children's Books, és sokan mások.



0 comments:

17. nap

, by Kristina

A kedvenc idézeted a kedvenc könyvedből:


Top 5


1. Nalini Singh: Angyalcsók
– Ha meghalunk – jelentette ki –, együtt halunk meg. Ez így lesz. 
Raphaelnek eszébe jutottak az utolsó gondolatai, miközben New 
Yorkban zuhant lefelé, karjaiban Elena összetört testével, a lány 
hangja már csak halk suttogás volt az elméjében. Raphael feladta 
volna az örökkévalóságot a vadászért, egy percig sem gondolkozott 
ezen, úgy döntött, hogy meghal vele. Hogy a lány ugyanezt tenné 
meg érte… Összeszorította a kezét. 
– Ha meghalunk – ismételte –, együtt halunk meg. 
Illékony, mély csend. Mindketten érezték, hogy ebben a 
pillanatban valami a helyére zökkent.



Julia Quinn: Csókja megmondja
– Okos nő lehetett – mormogta. – Családom férfitagjai csökönyös 
idióták. 
A kisasszony mosolygott. Kicsit. 
– Önt is beleértve? 
Számíthatott volna erre a megjegyzésre. 
– Ezt képtelen volt kihagyni, ugye?

Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed (muszáj 2 idéztet írnom!)
A félelemtől harapós lettem. 
– Tisztelt járkáló múmia úr, mi lenne, ha ez egyszer hagynád a fellengzős mellébeszélést és szíveskednél úgy viselkedni, mintha tényleg a huszonegyedik században élnél? 
– Fel fog habzani a szar, ha piszkálod – felelte Mencheres. 
Először csak néztem rá, aztán kirobbant belőlem a nevetés, ami eléggé nem odaillő volt az elhangzott fenyegető szavak után.


– Bocsánat. Kissé kemény volt nekem ez a hét. 
– Hát igen. – Hangjában nem volt semmi hamis szánalom. – Az önbecsülésed komoly csorbát szenvedett, és most nagyon sebezhető vagy. Ha az lenne a célom, könnyen elcsábíthatnálak. 
– Látom, a te önbizalmadnak semmi baja. 

(…)

Susan Elzabeth Phillips: Apafogó
– Mi van a csuklódon? – kapta el Jane kezét. 
Jane alig bírt megszólalni. – Ó… semmi. – Megpróbálta elrántani a kezét, de a férfi szorosan fogta. -Csak összetollaztam. Véletlenül érhettem hozzá. 
– Igazán fura. Inkább egyenletnek tűnik, mint véletlen kacskaringónak. 
– Éppen leszállás volt – fintorgott Jane –, nem tudtam elővenni a jegyzetfüzetemet. – Levegő után kapkodott, mikor a baba egy tripla axelt és dupla Rittbergert ugrott odabent.(…)Elfojtott egy nyögést, s próbálta elterelni a figyelmét a fájdalomról azzal, hogy veszekedést provokál. 
– Már nem vitatkozol velem. 
– Ez nem igaz, drágám. Azóta vitatkozunk, hogy azt mondtad, ide kell utaznunk. 
– Érvelsz, nem vitatkozol. Egyszer sem kiabáltál. Már nem kiabálsz. 
– Sajnálom, de egyszerűen nem tudok mérges lenni rád. 
– Miért? Még én is nehezen viselem el magam! 
– Őrület, nem? Nincs rá magyarázat. – Jane ránézett. – Megint csinálod. 
-Mit? 
– Ami idegesít. 
– Mosolygok? 
– Igen. Azt. 
– Bocs. – A férfi keze Jane hordóhasára simult. -Annyira boldog vagyok, nem tudom abbahagyni. 
– Próbálkozz!

Diana Rowland: A démon jele
"GYORSAN VEZETTEM, FIGYELMEN KÍVÜL HAGYVA, hogy Ryan minden alkalommal belekapaszkodik az ajtóba, amikor beveszek egy kanyart. De miután hatodszor taposott bele a padlóba, felcsattantam:
– Azon az oldalon nem működnek a fékek!"



0 comments:

Nancy Verde Barr: Az utolsó falat

, by Kristina


   Úgy döntöttem, hogy ez alkalommal eltekintek attól, hogy másolgassam a fülszöveget, mert én is az nélkül ültem neki a könyv elolvasásának, és ennek így utólag nagyon örülök, mert mint kiderült, elég sok poént lelőttem volna. Ezért csak egy részt fogok belőle idézni, aminek persze semmi köze a történethez, de mégis érdekesnek találtam.

"Az utolsó falat egy kulináris románc története: kalandos, izgalmas és ínycsiklandozó. Igazi csemege! Nancy Verde Barr 1980 és 1998 között vezető szakácsként dolgozott Julia Child mellett, aki minden idők legnépszerűbb szakácskönyv-szerzője volt Amerikában, és főzőműsorait milliók nézték. Ezen kívül Barr közreműködött a PBS tévécsatorna Baking with Julia (Süssünk Jilával!), valamint az ABC tévécsatorna Good Morning America (Jó reggelt, Amerika!) című műsorában. Írásai megejelentek a Gourmet, a Food and Vine, a Bon Appetite, a Parade, a Cook's Magazine, illetve a Fine Cooking című gasztronómiai szakfolyóiratokban. Barr Massachusettsben él; eddig három díjnyertes szakácskönyve jelent meg."

Cannoli
     A főszereplőnk Casey (Katherine  Conti Costello)  személyiségéről szerintem az is sokat elárul, hogy édesanyja olasz, édesapja, pedig ír származású. Ezzel nekem már az elején be is lett biztosítva a szórakozás, és tudtam, hogy szeretni fogom a szereplőket.
     Könnyed, humoros, tipikus olasz zajos család, olasz szóváltásokkal, egy pár olasz káromkodást is sikerült begyűjtenem, már a mutogatásokról ne is beszéljek, vagy a beintésekről… J
Zeppole
    TILOS a könyvet diéta mellett olvasni, vagy pedig gyenge idegzetűeknek, mert garantáltan korgó hassal olvasod végig, ahogyan én is jártam éjjel 2kor. Csak is azért hagytam abba az olvasást, mert már nem bírtam tovább szenvedtetni sem a korgó gyomrom, sem a szívemet, nem is beszélve már féltettem a látásom . Ugyan is amint találkoztam egy-egy szépen hangzó étellel, azonnal rá is kerestem a google-on. Hát mit ne mondjak, voltak ám szem meresztgetések, meg nagy, hangos nyelések. Párszor le is szaladtam a sarki boltba, egy kis uzsonna mindig jól jön!
Mintini
    A történet meglepett, mert mondhatni volt benne minden amit szeretek, sőt még olyan dolgok is, amelyekről eddig nem is tudtam, hogy valaha szeretni fogom. Betekintünk a főzősók kulisszái mögé, sőt olvasás közben akár, még elkészíteni is megtanulhatunk egy-két dolgot. Rengeteg recept leírása megtalálható, persze főleg az olasz konyha remekműveiből. 
    A szereplőket imádni lehet, rengeteg érdekes karakterrel találkozunk. A Morning in America gasztroműsorából megismerünk szakácsokat, segédeket, sztárszakácsokat, menedzsereket, és mind különböző személyiség, de mindegyikben van valami, amit szeretni lehet. 
Braciole
    Jonathan az étel stylist, és rengeteg kuncogós pillanatot okozott a karaktere. Főleg mert szinte minden műsor előtt előadta, hogy ő mennyire utálja a barna színt. Ez így tudom, egyáltalán nem tűnik viccesnek,  de azért elég érdekes, amikor azért panaszkodik, mert már megint valami hús készül, ami természetesen barna. :) 
    Sally Woods a történet szerint a gasztroműsorok nagyasszonya. És nagyon könnyen el lehet képzelni, ahogyan forgatás közben tesz-vesz a az edények között, ahogyan a vendégszakácsokkal ínycsiklandozó ételek készít. Én azért szerettem meg, mert ő az a személy, akire nem lehet egy rossz szót sem szólni, mindenkivel nagyon kedves és példát vehetnének róla elég sokan.
    Danny O'Shea egy igazi álompasi, nem hogy csak remek ételeket tud készíteni, de egy igazi nőcsábásznak is. Casey és ő maximálisan összeillenek. Persze Danny ír származása nekem nagyon is imponál. Én arra számítottam, hogy az egész könyv róluk fog szólni, de szerencsére tévedtem. Rengeteg minden történik a Costello család konyhájában, és a Cannini annyit jelent náluk, hogy "Helyzet van!". :) Valamiért egy amerikai tévéműsorból ismert családra emlékeztetnek, de lehet hogy, csak azért mert ők is olaszok, a Cake Boss Carlos Bakery műsorára gondolok. Imádom azt a sorozatot! :)
Firenze
    Volt egy kis krimi is a könyvben, amire tényleg nem számítottam, és még jobban feldobta a történetet. 
    A könyv vége fel ellátogatunk Olaszországba, és néha nekem is olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Firezne utcáin motoroznék egy kis piros Vespán, mint Audrey Hapburne a Római vakációban.
Limoncello
    Rengeteg igazi olasz kaját készítettek eredeti receptek alapján. Szóval ez a könyv is egy igazi gyöngyszem. Mert volt benne romantika is persze, de elég kevés mennyiségben, és reális keretek között. Esküszöm az első, sőt a második, vagyis minden csókjelenetnél megborzongtam.
Piazza Maggiore Bologna
A képeken látható dolgok a könyvből valóak, muszáj volt belinkelni, mert olvasás közben ezekkel szenvedtettem magam, ugye nem is néznek ki finomnak? xD

Idézetek: Moly.hu




Értékelésem: 

Kiadó: Kulinária
Kiadás éve: 2008.

0 comments:

16. nap

, by Kristina

Kedvenc női szereplőd:

Top10
1. Hyacinth (Quinn: Csókja megmondja)
2. Bella (Ward: Megsebzett szerető)
3. Elena (Singh: Angyaltánc)
4. Cat (Frost: Sírig hű szerelmed)
5. Soteria (Kenyon: Acheron)
6. Anja (Showalter: Éjsötét csók)
7. Matilda (Cruise: Szerelmes szélhámosok)
8. Faith (Singh: Látomás)
9. Sascha (Singh: Vonzódás)
10. Serena (Roberts: Szerencsejátékosok)

0 comments:

15. nap

, by Kristina

Kedvenc férfi szereplőd:

Top10:
1. Bones (J. Frost)
2. Raghe (J. R. Ward)
3. Raphael (N. Singh)
4. Illium (N. Singh)
5. Acheron (Kenyon)
6. Gareth St Clair (J. Quinn)
7. Vlad (J. Frost)
8. Kevin Tucker (S. E. Phillips)
9. Lucas (N. Singh)
10. Danny O'Shea (Nancy Verde Barr)

0 comments:

Heti összeállítás (ma talált szép borítók)

, by Kristina


Heti összeállítás: Lila és árnyalatai :)

0 comments:

Kedvezmények

, by Kristina

0 comments:

Válaszaim...

, by Kristina

Tőlem kérdezte narayan : 
Mondj 3 olyan szereplőt, akinek a bőrébe szívesen belebújnál, hogy átéld, amit ő a könyvben! És miért? :)


Válaszom:
 1. A legszívesebben Gena Showalter Éjsötét csók c. könyvéből Anja szerepében érezném magam, mert ő maga a Fejetlenség isten nője és a valóságban, belőlem ez hiányzik a legjobban. 
2. J. R. Ward: Megbosszult szerető Ellena lennék, mert még a szakmánk is egyezik (nővérke vagyok) :) 
3. Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol Jane lennék, mert mindig is újságíró szerettem volna lenni, talán ezért is kezdtem el a blogolást, hogy valamennyire kiélhessem írói szándékaimat, bár még nagyon fejletlen vagyok e téren… :) és egy ráadás, mert nagyon nem érdekel, hogy mit húzok fel, ne azért szeressen mert drága divatos cuccok vannak rajtam, nálam fő a kényelem! :) 



Roni kérdezte:
Ha valami oknál fogva valamelyik könyvbeli világban (helyen, korban) kellene tovább élned - nem egy meglévő szereplő bőrébe bújva, hanem Önmagadként - ha úgy tetszik új szereplőként - melyik világot (könyvet) választanád? 


Válaszom:
Ha valóban Önmagam lehetnék, akkor:
 3 helyet mondok, ahová a szívem húz: Írország, New York, Ausztrália- valamelyiket talán egyszer tényleg meghódítom
3 kor/3 könyv: múlt Garwood a Titok, jelen MacGregor család Nora Roberts, Nalini világa az angyalos és az alakváltók egyaránt, ha csak egyet kell választanom, akkor az Angyali vadász világot választanám... 
Ezekben főként a szereplők vonzanak, és imádom amikor a skótok-angolok utálják egymást, én ha lehetne skót lennék! :)
Roberts regényeiben szeretem a családi összetartást, a sok szeretetet egymás iránt.
Nalini könyveiben, pedig az egész képzeletbeli világ elvarázsol, ha lehetne lennék a hetek tagja, mondjuk egy könyörtelen angyal... ;)


MFKata kérdezte:
Melyik könyv volt az ami miatt könyvmoly lettél?


Válaszom:
Az igazat megvallva, én szerencsésnek érezhetem magam, mert olyan családba születtem, ahol (sajnos csak a család nő tagjai) szeretnek olvasni. Picurka koromban, mindig (emlékszem) ott álltam a könyvespolc előtt és csak nézegettem őket, a hátoldalon megnéztem a néniket, bácsikat, és csak azt csacsogtam, hogy én most megyek olvasni , kimentem a teraszra, és csak nézegettem a betűket (persze, akkor még nem is tudtam olvasni! xD). Szóval ez olyan velem született szerelem első látásra. :)
NA, de hogy említsek könyvet, Gárdonyi Gáza az Egri Csillagok jut eszembe, igaz én különben is minden házi olvasmányt elolvastam időre, de ez volt az egyetlen, amit 3x egymás után... :) Akkor volt az a pillanat, amikor a romantikus énem végleg átvette az uralmat felettem! ;)
Azután is csak néha-néha olvastam, olyan könyvet, ami nem kötelező. Egy nagy fordulat jött az életemben, amikor fejeztem a középsulit (a negyediket), még a mai nap is emlékszem minden pillanatára, amikor a koleszban magam voltam hétvégén, és sikerült megszereznem egy teremnek a kulcsát, ahol volt számítógép net kapcsolattal, újságírásra jártam (szakkör a koleszban), és azt mondtam, hogy a következő cikkemhez szeretnék keresgélni pár dolgot. 
A cikk megírodott, már fogalmam sincs, hogy melyik volt, csak azt tudom, hogy rátaláltam a Twilight-ra! Tudom, hogy ez mennyire furán hangzódik, de ahogyan olvasgattam róla a cikekket, eszembe jutott, hogy a szomszéd szobából a csajnak valami ilyen borítójú könyv volt előző éjjel a kezében. Hát felragasztottam szikrázó mosolyom, amivel általában megkapok mindent, mert aranyos és ártatlan kislánynak is tudok ám kinézni! (Hahh, ezt csak az veszi be aki nem ismer)xD.
Szóval a könyvet megszereztem, délután 2 körül kezdtem el olvasni, és éjszaka 1-2 körül fejeztem be. Másnap reggel már 6kor keltem, és mentem megint az internet terembe, hogy megtudjak többet erről az íróról, és akkor kiderült, hogy van folytatás, nekem persze több sem kellett. Nem lehetett engem attól a számító géptől elzavarni, így lettem azt hiszem valójában könyvmoly.
A könyvet megvettem, amint megérkezett vele a futár elolvastam még 2x. Szerintem ez azért számít értékelésnek, nem? :)
DE azóta ez az élmény kezd elhalványulni a médiacirkusz miatt körülötte, és persze ismertem meg azóta jobbnál jobb vámpír világot, de azt hiszem ugyan úgy mint az első szerelmet, ezt a könyvet sem fogom elfelejteni... Viszont több embernek is szenvedést okoztam, mert kölcsönadtam, és ők sem bírták letenni, szóval azt hiszem ez a könyv, ami a legtöbbet utazott, ami az én könyvtáramat illeti.
P.S.:BOCSÁNAT, hogy ennyit írtam, de ami először csak pár mondatos válasznak indult, hááát... :) Észre sem vettem, hogy megint elszaladt velem a ló! xD

2 comments:

14. nap

, by Kristina

A kedvenc könyved, a kedvenc íródtól:


Top 15:
1. Susan Elizabeth Phillips: Apafogó (egyébként, ez hetente változó, múlt héten a Törékeny szív, azelőtt pedig a Mindent a szerelemért lett volna!)
2. Nalini Singh: Angyalcsók (jajj nem tudom, hisz mindegyik könyvét, én csak is imádni tudom)
3. Gena Showalter: Angyali csók
4. Julia Quinn: Csókja megmondja
5. Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed
6. J. R. Ward: Megsebzett szerető
7. Nora Roberts: Nyílt titok
8. Judith McNaught: Emlékezz rám
9. Julie Gatwood: Menyassonyok
10. Kresley Cole: Vámpírzóna
11. Karen Rose: Érints meg
12. DianaRowland: A démon jele (most olvasom, + másikat még nem is olvastam tőle)
13. Sherrylin Kenyon: Acheron
14. Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol
15. Lisa Kleypas: Lady Sophia szeretője

0 comments:

Kérdések tőlem nektek...

, by Kristina

Blogosoknak küldöm, akiket érdekel, ami engem is! xD
Rengeteg kérdés-feleletet olvastam mostanában, és nagyon kíváncsi vagyok, az én kérdéseimre hogyan válaszolnátok! :)  Elnézést, ha lesznek olyanok, amelyekkel már találkoztatok, de úgy legalább könnyebb válaszolni! ;) Ha érdekel és válaszoltál rá, akkor jelezd nekem és idelinkelem a blogodon lévő bejegyzést. :)

1. Miért fontos neked az olvasás?
2. Mitől más az a világ, amelyben olvasás közben vagy, és a valóság? (állíts össze 5 könyvet ehhez a kérdéshez)
3. Mi az, ami nagyon különleges a kedvenceidben? (5 könyv)
4. Őszinte vélemény az e-book-ról!
5. Szoktad másoknak ajánlani az olvasott könyveid? Melyiket? Ha a tiéd, kölcsön is adod?
6. Amikor egy könyvről olvasol véleményt, mi az amiről szerinted fontos, hogy írjanak? Vagy amiről neked fontos, hogy írj. (borító, szereplők, érzelmek, spoiler, idézetek, vagy valami más)
7. Valami régi, valami új, és valami kék! (igen molyos kihívásból van az ötlet, tehát 3 könyv ami erről eszedbe jut)
8. Szoktál olvasás közben nevetni, kuncogni, esetleg gurulsz a nevetéstől? Ha igen, melyik 3 könyv volt az?
9. 5 szereplőt kérek, akit szívesen megrugdostál volna! És miért?
10. Horror, romantika, krimi, fantasy, sci-fi? Esetleg mind?
11. 3  olyan könyvről kérek bejegyzést, aminek szerinted szép a borítója, és van valami köze is a történethez.
12. Idegennyelvű: elolvasod magyarul is, ha kiadják? Ha igen, miért?
13. 1 könyv amit péntek 13-án fejezel, vagy kezded, vagy ami péntek 13-án játszódik, vagy csak megemlítik benne. Linkelj ide egy bejegyzést, amint kész. :)

Köszönöm, hogy hajlandó voltál 5 percet az életedből rám szánni,  legalább azért, hogy ezt elolvasd. De ha érdekel és válaszolnál, akkor várom a linkeket! :)

Válaszok:
Roni olvas
MFKata gondolatai

0 comments:

Diana Rowland: A démon jele

, by Kristina



Fülszöveg:
Amikor a fiatal rendőrnőt, Kara Gilliant ötévnyi utcai járőrözés után előléptetik nyomozóvá, azonnal egy brutális gyilkosság közepébe csöppen. Az áldozat holttestére a helyi víztisztítótelepen találnak rá, testén a kegyetlen kínzásokra utaló ezernyi seb között rábukkannak egy művészi tökéletességgel kidolgozott és hátborzongatóan ismerős jelre. A louisianai Beaulacban azt hitték, három éve véget ért a rettegett sorozatgyilkos vérengzése, most azonban minden jel arra utal, hogy a Jelfaragó visszatért.
Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem egy átlagos gyilkosság, hanem egy természetfeletti erővel rendelkező démon borzalmas bűntette. Mivel Kara misztikus képességekkel rendelkezik – másik látása révén képes megidézni a démonokat –, különös összefüggésekre bukkan, és nemcsak arra jön rá, mire készül a gyilkos, de arra is, hogy mikorra tervezi mindent elsöprő gaztettének végrehajtását. Mire eljön a telihold napja, már csak a gyilkos személye kérdéses.
Kara az életét kockáztatva szembenéz a gonosszal, miközben egy természetfeletti szépségű Démon Lord kísért az álmaiban, nappal pedig egy jóképű, de gyanakvó FBI-ügynök követi minden lépését.
„A szexi démonidéző izgalmas nyomozása minden idők leggonoszabb sorozatgyilkosa után. Bűn lenne kihagyni."
– Charlaine Harris –



Ez volt az első könyvem, amelynél csak a borítót néztem, úgy érzetem, hogy a fülszöveg ismerete nem fontos. És így utólag nagyon örülök ennek, mert így teljesen új volt a történet. Elegem van azokból a fülszövegekből, ahol a történet fele benne van alig 10 mondatban, akkor mi a fenének adták be az első felét a nyomdámba, ha már el lehet mondani alig pár mondatban.
Ennyi vámpíros, vérfarkasos, szellemes paranormális könyv után, jól jött egy kis újdonság. Úgy gondolom, hogy egy újabb gyöngyszemre bukkantam a könyvek világában, és ráadásul, nem csak a történet fogott meg, hanem maga az író is egy kincsesláda.

Maga a történet nem romantikus paranormális, igaz én azt hittem, inkább úgy mondanám, hogy egy paranormális krimi. És hú a mindenit, de még milyen krimi, az utolsó fejezetekig én is volt, hogy már mindenkit meggyanúsítottam, hogy NA apám biztosan te vagy a hunyó, aztán párszor megnyugodtam, hogy nem mégsem te vagy az! xD És kiderül, hogy az volt akivel már az elejétől nem szimpatizáltam. 

Amit Diana Rowland írásában megtetszett:
- A történet beindult már az első fejezetnél, és nálam ez már plusz pontnak számít.
- Habár eddig igyekeztem, csak olyan könyveket olvasni, ahol,  mondjuk úgy, hogy a rengeteg párbeszéd dominál, és leírások a minimumra vannak csökkentve, Rowland megváltoztatta ezt. Nála azokat a részeket is szerettem, ahol csak maga Kara volt, leírta mit tesz, miért teszi, ahogyan gondolkodott, kevés rész volt, ahol unatkozni lett volna időm.
- Imádtam azokat a részeket, amelyek a boncolásokon játszódtak, vagy azokról szóltak, mert egészen jól leírja, hogy mire kell odafigyelni a tetem boncolásánál, vagy éppen, hogy hogyan kell azt csinálni. Igaz volt egy rész, amikor Kara leírja, hogy kicsit hátrahúzódik, nehogy ráspricceljen a vér, itt azért kiakadtam, mert halott embernek nincs szívműködése, és a vér is pár órán belül megalvad, szóval spriccelés NINCS, de végül megnyugodtam, mert ezt ugyebár ő mondta (ő meg rendőr, hát honnan tudná), de a orvos Dr. Lanza magyarázatai nagyon tetszettek, látszódott, hogy az írónő azért rendesen utána járt a dolgoknak.

Ami zavart:
**** SPOILER****
- Kara megismerkedése a Démon Lorddal, hát már bocs, de ha egy bántalmazott lány vagy fiatalabb korodban, akkor miért adod oda magad valakinek, akiről ráadásul tényleg nem tudsz SEMMIT, azon kívül, hogy nem is ember.
- Ryan Krisstof ügynök váltása megközelíthetetlenből kíváncsi "kisfiúvá", hát azért itt hiányzott egy kis átvezetés
****Spoiler vége****

Szereplők:

Kara Gillian: gyilkossági nyomozó, utcai zsaruként kezdte, majd egyre feljebb jutott.
Még újoncnak számít az öltönyösök között, és nagyon tetszik, ahogyan leírja, hogy még ő sem tudja, mit várnak tőle, vagy, hogy komolyan veszik e. Okos, gunyoros, a szarkasztikus humorával azonnal befészkelte magát a szívembe. 
Így írja le magát a könyvben:
"A TÜKÖRKÉPEMET BÁMULTAM. Nem vagyok gyönyörű. Tudom. Semmiképpen nem mondanám magamat csúnyának, és megteszem, ami tőlem telik, hogy formában maradjak, de általában azt szokták rám mondani, hogy „helyes”, néha „csinos”, meg egyszer-egyszer „egész vonzó”, de szinte sohasem azt, hogy „gyönyörű” – kivéve, ha valaki olyan mondja, aki akar tőlem valamit. A hajam unalmas barna, és semmilyen
göndörödésre nem hajlandó, a szemem sötétszürke, és szintén nem mutat hajlandóságot arra, hogy mogyoróbarna, kékesszürke vagy akár szikrázó legyen, a lábam körülbelül tíz centivel rövidebb annál, mint amilyet szeretnék, és a farmerom dereka fölött egy kicsi eltüntethetetlen hurka is látszik. Semmi gyönyörű."

Tessa Pazhel: Kara nagynénje. A történet haladásával az ő életébe is betekinthetünk, és megértjük a miértek okait.  Ő nevelte fel Karát a szülei elvesztése után és adta át a tudását, ahhoz, hogy képzett démonidéző legyen. Tovább nem tudnék spoiler mentessen írni, ezért inkább másolom a leírást Róla:
"A közösség legtöbb tagjához képest Tessa Pazhel kissé hóbortosnak és különösen kiszámíthatatlannak tűnt. Egy bioélelmiszereket áruló boltot működtetett a belvárosban. Hóbortosan is öltözködött, egyik nap ragyogóan színes szoknyákat, és ezekhez egyáltalán nem illő, szemfájdítóan diszharmonikus színű blúzokat viselt, a másikon terepgatyát és surranót. Vadul göndörödő szőke haja szanaszét meredezett,
homlokegyenest eltérően az én fájdalmasan szögegyenes barna hajamtól. Miközben ő agársovány volt, nekem foggal-körömmel kellett megküzdenem minden gramm zsír elvesztéséért. Az egyetlen közös tulajdonságunkat egyforma szürke szemünk jelentette."

A fiúkról nem tudnék spoiler mentesen írni, ezért őket most még kihahagyom, talán ha eléggé megemésztettem a történetet, vagy egy újraolvasás alkalmával, majd róluk is összeírok valamit... Addig is jó olvasást!


Érdekességek:

Szintek szerint a demonologiában a démonok:
1.       zrila
2.      savila
3.      ilius
4.      luhrek
5.      nyysor
6.      faas
7.      kehza
8.     graa
9.      mehnta
10.  zhum
11.   syraza
12.  szintű démon a reyza
A leghatalmasabbak pedig a Démon Lordok

Démonok jellemzése a könyvben ( Tess és Kara beszélgetése):

„– Mindig azt mondtad nekem, hogy a démonok se nem jók, se nem gonoszak – mondtam, figyelve a nagynénémet.
Megrázta a fejét.
– Ne fordítsd ellenem a saját szavaimat. Nem mondtam, hogy gonosz volt. Azt mondtam, hogy körmönfont – válaszolta, miközben könyveket igyekezett visszapréselni a polcokra, dacosan figyelmen kívül hagyva az olyan apró részleteket, mint a rendelkezésre álló hely és a fizika törvényei. – Ne felejtsd el, hogy a „jóság” és a „gonoszság” emberi fogalmak, amelyek pusztán az emberi erkölcs vonatkozásában használhatók. A démonokat abszolút és végletes módon önös érdekek vezérlik, ugyanakkor teljes mértékben megszállottai a becsületnek. Ez jó dolog, mert enélkül semmit sem érhetnénk el a
démonbirodalomban. Mindenkit köt a becsülete és a rangja. – Fürkésző pillantást vetett rám. – Az idézés rendkívül sértő egy Lord számára. Minden olyan démoni lényt, amely nem vesz elégtételt egy ilyen sértésért, gyengének fognak tartani, és sokat veszíthet a rangjából. Egy démont vagy egy Lordot csak a saját kockázatodra sérthetsz meg. ” – 4. fejezet

Kedvenc idézetek:

„– Szóval tényleg van szabadidőtök! – sikongatott.
– Nem, csak nekem nincs magánéletem – vontam meg a vállamat gyámoltalanul. – Vannak, akik randiznak. Én meg a helyi sorozatgyilkosokat magolom.”- 2 fejezet

"… Egyszer már álltam a kamerák előtt egy csekkekkel kapcsolatos visszaélés leleplezése és az ügy felgöngyölítése után, és sikerült tökéletesen hoznom a hebegő idióta figuráját. Nem kívántam megismételni." - 6. fejezet

"– ...csak jelentéktelen eseteket – hallottam Pellini jellegzetes, mély orrhangú siránkozását. – Nem nekem kéne ezekkel a családon belüli erőszakos szarságokkal foglalkoznom. Ki kellett volna osztani Gilliannek, mégiscsak ő a csaj, nem?
– El sem hiszem – válaszolta Boudreaux hogy a kapitány odaadta neki a gyilkosságot. Micsoda baromság! – Nem láttam az arcát, de hallottam a dühöt a hangjában. – Tuti, hogy leszopta a kapitányt. Fogadjunk, hogy az áthelyezését is így sikerült elérnie.
Pellini vihogott, de én már nem vártam meg a válaszát. Kapja be a diplomácia, gondoltam feléjük haladva.
– Cső, fiúk! – csicseregtem, miközben egy kávéscsészéért nyúltam. – Hú, meghalok, ha nem ihatok egy jó erős kávét – villantottam mindkettőjükre egy-egy különösen ragyogó mosolyt, miközben töltöttem magamnak. – Nagyon kimerítő folyton leszopkodni a kapitányt, hogy nekem adja a legjobb eseteket. – Intettem feléjük a bögrémmel, ahogy meredten bámultak. – De azért ki kéne próbálnotok. – Feléjük hajoltam, és lehalkítottam a hangomat.                                 -De szerintem előtte egymáson gyakoroljatok, hogy ne égjetek be. Tudom, hogy évek telhettekel, mióta utoljára mással is dolgotok volt, mint a saját kezetekkel." - 6. fejezet

"– Nem tudom, szívem. Lehet, hogy ez az „épp most dugtam” frizura teszi.
Röhögtem, és az ujjaimmal hasztalan kísérletet tettem arra, hogy lesimítsam a hajamat.
– Nem, ennek az alkotásnak az a neve, hogy „elaludtam az íróasztalomnál”"- 6, fejezet



 "– Én is túlestem a magam őrültségein fiatalkoromban, kölyök – mondta Tessa néni szárazon, miközben a zár feltörésén munkálkodtam –, de nem hiszem, hogy valaha is betörtem volna
a halottasházba az éjszaka közepén.
            – Igen, ez talán túl unalmas lehetett neked – válaszoltam, és a bicskám pengéjét becsúsztattam az ajtórésbe,... "8. fejezet



"GYORSAN VEZETTEM, FIGYELMEN KÍVÜL HAGYVA, hogy Ryan minden alkalommal belekapaszkodik az ajtóba, amikor beveszek egy kanyart. De miután hatodszor taposott bele a padlóba, felcsattantam:
– Azon az oldalon nem működnek a fékek!" - 19. fejezet

"– Na gyerünk, ágyba duglak – mondta szemtelen vigyorral.
– Jézus, légy szíves halkabban – válaszoltam, de muszáj volt vigyorognom. – Az emberek rögtön elkezdenek pletykálni." - 21. fejezet


Értékelésem:

          Kiadó: Kelly
          Kiadás éve: 2011.

0 comments: