Katona André: Mennyi időnk van?

Tartalom:

Két huszonöt éves gyermekkori barát vívja harcát az ellenük dolgozó idővel. Bence, a tettek embere még csak ismerkedik a szabad akarattal, és a szívére hallgatva próbálja megtalálni önmagát. Noel, a gondolatok embere sosem akart megfelelni senkinek, és kamaszkora óta nyíltan vállalja másságát. 

A közös múltból merítve táplálják közös jelenüket. De vajon lesz-e közös jövő? 

A szívbe markoló, érzelmileg túlfűtött, feledhetetlen szerelmi történet az ígéretes fiatal szerző első regénye.

*****

  Amikor befejeztem a könyvet és kezdtem írni a beszámolót róla napokkal ezelőtt, a szokásos kérdésre próbáltam választ adni először, hogy szerintem mégis kinek ajánlanám, miközben egy másik kérdés is felvetődött bennem. Miért akartam ÉN olvasni? 

  Érdekelt, hogy milyen lehet egy szerelmi kapcsolat két fiú között, hogy hogyan élik meg az érzéseket, és általában a mindennapokat. Érdekelt továbbra a társadalom viszonyulása irántuk, pontosabban, hogy ők ezt hogyan élik meg, valamint, hogy ők hogyan viszonyulnak a társadalom felé. 

"Mit hoz a holnap? Kit érdekel! Minek is gondolnék a jövőre? Gyakran azt kívánom, álljon meg az idő, merevedjen ki a jelen, és örökre szűnjön meg az előttünk álló jövő frusztráló gondolata. A múltunk viszont maradjon meg! Hiszen már az is épp elég színes és gazdag ahhoz, hogy egy életre elegendő érzést és élményt tudjak magaménak. Miért nem lehet ez elég? Nekem nem kell ennél több.Azért viszolygok a jövőtől, mert mindig újat és mást ígér. Sőt nem is ígér, inkább fenyeget vele. Akinek mindene megvan, az nem akar változást. Nekem sem kell más! A jelenünkben szeretnék élni, és a múltunkra akarok emlékezni. Mindenre! " 

 (Tudjátok mit? A társadalom csődtömeg, egy csomó vak ember csoportosulása. Sokan nem is akarják megérteni a másikat, a legtöbben önzőek és magukat hiszik normálisnak. Egyáltalán mi az, hogy normális? Ki normális? Hogyan lehet ezt definiálni? Szerintem sehogy, és pont azok döntik ezt el, akiknek halvány lila fogalmuk sincs semmiről. - Napi kirohanásom olvastátok.)

 Féltem egy kicsit tőle és az hittem, hogy egyáltalán nem lesz könnyű olvasmány, hiszen egy olyan világba csöppent, amit nem igazán ismertem. Tévedtem, mert minden ugyan olyan, nincs másik világ. Minden kapcsolatban vannak kételyek, döntésképtelen pillanatok, van szenvedély és szerelem, és igen, csalódás is.

Érdekes gondolatok fogalmazódtak meg bennem olvasás közben:

- Van, hogy tökéletesnek tűnik egy párkapcsolat, még olyan is van, hogy maguk a párok is azt hiszik, hogy tökéletes.

- Egy kapcsolat nem azon kell működjön, hogy egymás gondolataiból kiolvasva lépik meg a helyes lépést. Ez nem létezik, ha valami nem tetszik, vagy ha valamire szükséged van,  akkor mond meg. Szóból ért az ember. 

- Beszélni kell, őszintének lenni. Egy idő után azt hihetjük, hogy olvasunk a másik gondolataiban, hogy ismerjük, de ebben soha nem szabad igazán hinni.

Röviden a történetről:

Noel és Bence kempingezni mennek Tiszafüredre, de mi olvasók, nem csak azt a pár napot ismerjük meg, hanem az egész eddigi életüket. Ugráltunk az időben, volt, hogy csak napokat, heteket, de volt, hogy éveket is utazhattunk vissza. Zavart volna ez az össze-vissza ugrálás, de okkal történtek, és ez a másik dolog, ami miatt szerintem egy okosan felépített történetet ismerhettem meg.

Változó szemszögek miatt, nem csak a két fiú gondolataiba kukkanthattunk bele, de még a strandon heverésző idegen emberkébe is. 

Noel és Bence két különböző személyiség. Noel, aki bátran felvállalja másságát, míg Bence hónapokkal, sőt évekkel később sem meri ezt megtenni a nyilvánosság előtt. A szerelmükben egy pillanatig sem kételkedtem, az épeszűségükben annál többször. 

Megismerjük a gyermekkoruk, az iskolás éveket, a külön töltött időket, és a fontosabb pillanatokat a kapcsolatuk szempontjából.

"Gyengének érzem magam, ahogy itt ülök mellette. Nem én irányítok, nem irányíthatom az életét, és már a sajátomat sem. Nincs hatalmam felettünk. Csak annyit tudok, hogy nem akarok kiszállni. Hogyha mindez csak néhány elsuhanó épület vagy gyorsan elolvadó hó csupán, akkor is részese akarok lenni."

A végét könnyes szemmel olvastam végig, spoilere lenne, ha elmondanám, hogy mit éreztem, amikor véget ért. Nagyon sokszor hatott rám érzelmileg, és kismillió gondolat cirkál még mindig a fejemben a könyvnek köszönhetően.
Napokig csak halasztottam és a két oldalnyi jegyzetemből, csak ez a nyúlfaroknyi bejegyzés jött létre, egyszerűen cserben hagytak a szavak. A könyv nyelvezete nagyon szép, ezt bizonyíthatják az idézetek is., nem tudom mást mondani azon kívül, hogy személy szerint csak ajánlani tudom!

Kiknek ajánlom a könyvet? 

Olyan embereknek, akik szeretik, ha egy könyv érzéseket vált ki belőlük. Akik meg akarnak ismerni egy nem mindennapi történetet, akik választ szeretnének kapni arra a kérdésre, hogy Mennyi időnk van?

A könyvet köszönöm a Book&Walk e-könyv áruháznak! 

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2012.

E-könyv ára: 1990 Ft.

Megveheted, vagy beleolvashatsz IDE kattintva.