J. A. Redmerski: A soha határa

Tartalom: 

Camryn Bennett még csak húszéves, de azt hiszi, pontosan tudja, milyen lesz majd az élete. Ám egy vad éjszaka után az észak-karolinai Raleigh legmenőbb belvárosi klubjában ismerősei és önmaga elképedésére úgy dönt, otthagyja megszokott életét, és elindul a vakvilágba. Egy szál táskával és a mobiltelefonjával felszáll egy távolsági buszra, hogy megtalálja önmagát – és helyette rálel Andrew Parrish-re.

A szexi és izgató Andrew úgy éli az életét, mintha nem lenne holnap. Olyan dolgokra veszi rá Camrynt, amilyenekre a lány sosem hitte magát képesnek, és megmutatja neki, hogyan adja meg magát a legmélyebb, legtiltottabb vágyainak. Hamarosan ő lesz Camryn merész új életének központja – olyan szerelmet, vágyat és érzelmeket kelt, amilyeneket a lány korábban elképzelni sem tudott. De Andrew nem árul el mindent Camrynnak. Ez a titok vajon örökre összehozza őket – vagy mindkettőjüket elpusztítja?

Elfogult véleményem: 

  Ha egy könyv jó, akkor arról örömmel írok, de ha egy könyv kibaszottul jó (Andrew szavaival kifejezve), akkor arról nem csak örömmel, de rajongói hévvel is számolok be, csapongok a gondolatok között, hogy minél több mindent írjak le, hogy még nagyobb kedvet kapjatok ahhoz, hogy olvassátok. 

"...Ha a múlton rágódsz, akkor nem tudsz továbblépni, ha pedig túl sokáig tervezed a jövőt, akkor vagy visszacsúszol, vagy örökre ott maradsz, ahol voltál. – Mereven a szemembe néz, hogy hangsúlyozza a mondanivalója komolyságát. – Ha a mának élsz, ahol minden éppen megfelelő, akkor elfoglalod magad, korlátot állítasz a kellemetlen emlékeknek, és simábban, hamarabb eléred a célodat." - Andrew

  Top kedvenc, mert van benne minden, amitől szerintem egy könyv tökéletes lesz. Először is biztosan vannak hibái, bár én egyet sem találtam és ez már azt is bizonyítja, mennyire elvakultan olvastam végig. Nem csak a karakterek vannak élethűen megformálva, de az érzelmeket át is éreztem, szinte megértettem őket. Változnak a szereplők, formálódnak út közben, összecsiszolódnak és ezt "átélni" velük együtt felejthetetlen élmény volt.  Értelme volt, és úgy érzem tanulsága, mondanivalója is.

  Nem voltam nagy rajongója a legelejétől, akkor még csak úgy szolidan tetszett, amíg fel nem tűnt a színen Andrew Parrish és utána már engem kiskanállal lehetett csak felszedni a padlóról, mert szó szerint elolvadtam tőle. A nézőpont váltás miatt tökéletesen megértettem mind a két szereplőt, és talán ez volt az a bizonyos plusz, ami a történetet egy szinttel az összes eddigi kedvenc könyvem fölé emelte.

"Lopva vetek egy pillantást a seggére, ahogy a szűk farmerben előttem lépked. Az ajkamba harapok, és mentálisan hátsón billentem magam." - Camryn 

  Road trip, vagyis busszal, majd autóval utazgatnak szinte végig a főszereplők a történetben és ennek köszönhetően egy kicsit úgy érzem, mint ha én is velük utaztam volna be az USA pár államát. Mindig is álmodoztam valami hasonlóról, de persze nekem nem adatott meg, hogy ekkora merszem legyen, meg persze hogy ennyi pénzem is legyen hozzá.   Őrület, hogy a helyek amiket bejártak mennyire élethűen játszódnak le a fejemben, közben meg, még soha nem is jártam egyik helyen sem. A leginkább említésre méltó hely New Orleans (természetesen), második kedvenc városom, vagyis a könyv teljes mértékben a vigyorgó idiótát hozta ki belőlem, mert mindig volt miért mosolyogni. 

  Vigyorogtam azért mert olyan helyeket, utcákat említett meg amiről már rengeteg filmet láttam, vagy könyvben olvastam, vagy mert a főszereplők beszélgetése annyira élvezetes, a sok évődés, a flört, a piszkálódások.

  Akaratomon kívül is többször a Gyönyörű sorscsapáshoz hasonlítottam. Nem egyforma a történet, még a karakterek sem hasonlítanak, viszont műfajilag ahhoz tudnám legközelebb sorolni, valamint a két könyv is hasonló stílusban lett megírva. Azt most szeretném leszögezni, hogy sokkal, de tényleg sokkal jobb, mint a Gyönyörű sorscsapás, szóval igen, garantálom, hogy ha az tetszett, akkor ezt imádni fogjátok. Ami talán hasonló lehet még, az a két főszereplő pasi rossz fiús természete, viszont Andrew akkor is az igazi álompasi, Camryn pedig olyan csaj akit legjobb barátnőmnek kívánnék.

"Mindenkinek vannak problémái, nehézségei, fájdalmas emlékei, és sokakhoz képest az én életem nem is olyan tragikus, úgyhogy nincs jogom vinnyogni." - Camryn

Nagyon régen nem tettem ilyen meggondolatlanságot, erre pont ennél a könyvnél kellett újrakezdenem. :D Vagyis elolvastam az utolsó mondatokat legelőször... Igen, pontosan a legnagyobb poént is csak én tudom előre lelőni, vagyis csak azt hittem, hogy lelőttem a poént,... mert az igazi nagy fordulatról halvány lila gőzöm sem volt. Nagyon meglepett, hogy az érzelmi szintem emelkedett a napsütéses kék égig, majd földbe döngölt egy hirtelen fordulattal, a végén meg megint a csillagos égen éreztem magam. :)

  Camryn Bennett 20 éves, Andrew Parrish 25, egy olyan páros akire mindig szeretnék majd emlékezni, mert néha olyan bölcsességeket osztottak meg egymással és ezzel velem is, hogy egy kis részem példaképeknek is tekinti őket. Nagyon fontos az őszinteség, és ők megmutatják milyen az amikor őszinte vagy, amikor kimondod, amit tényleg igazán akarsz, eddig még nem igazán találkoztam vele ilyen szinten  még könyvben sem. Megértettem őket, éreztem ahogyan napról napra kibontakoztak egymás iránt. Éreztem a szabadságot, szinte átéltem velük együtt. Nem csak az egymásra találásról szól, hanem arról is, hogy önmagukat is megtalálták.

"- Nem az számít, hogy mit viselsz - oktat, miközben visszasétál a gardróbba. - Csak az számít, hogy merre mész, és mit csinálsz, miközben viseled." - Andrew

  Mindig csodálkozom azon hogy vannak könyvek, történetek amik túlszárnyalják a másikat. Ez is egy ilyen. Egyszerűen leültem olvasni és arra eszméltem többször is, hogy az érzéseket ki kell írnom magamból, de amikor a monitoron a kurzor villogását láttam, rájöttem hogy az érzések, amiket keltett bennem annyira erősek, hogy nem tudom mindig megfogalmazni őket. Egyszerűen csak hagyni kell, hogy szétáradjon a lelkedben és a hatása alá kerülj.

@Kellyolvas talált rá :)

A zeneszámok, amikről sokszor szó esik a könyvben nem igazán voltak eddig az én stílusom, de Andrew még velem is megszerettette. Rolling Stones - Laugh I Nearly Died lett a kedvenc számom, amiről eddig még soha nem is hallottam, de Andrew énekelte a könyvben, így kötelező meghallgatni amikor olvasod. Ezt a zenét hallgatom posztírás közben és minden alkalommal egy kicsit jobban szerelmes leszek Andrew-ba, és nem fogja fel a kicsi szívem, hogy Ő csak egy álompasi  és sajnos csak képzeletben létezik. Amikor hallgatom kicsit valóságosabbnak tűnik. 

U.i. Tudom, hogy sok mindenről nem írtam, még vannak dolgok, amik a szívem nyomják és kikívánkoznak, de ellenállok és nézzétek el nekem, félek attól, hogy spoileres dolgokat mesélnék, és ezt szeretném a legkevésbé. Remélem, hogy Nektek is akkora kedvenc lesz, mint nekem.

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2013.

Műfaj: New Adult, romantikus

Eredeti cím: The Edge of Never

Sorozat: The Edge of Never 1. része

(A 2. rész 2013. novemberében jelenik meg angolul.)

Képek forrása: itt, itt, itt.